A meg nem született léleknek azt mondja az úr:- Hamarosan leszületsz a földre. Fogsz egy keveset örülni, és adok egy kevés boldogságot is, mert olyan nagyon szeretlek gyermekem. Adok a hátizsákodba végtelen küzdelmet, hogy meg nem éhezd az izgalmat, és sok- sok keserűséget is, hogy azért a kis boldogságért nagyon szeres engem.
- Miért, kapok oly kevés jót Uram?
- kérdezi a lélek.
- Azért, mert az túl unalmas lenne innen nézve - kacsint a mindenható.
A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2014. április 10., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Elnéze m a mai világot, a mai közembereket. Azon gondolkozom, nagyanyáink miért tudtak egy életen át, egy férfit szeretni, hacsak a sors n...
-
Előre leszögezem, én is keresztény vagyok, habár akaratomon kívül kereszteltek meg, mint mondjuk általában a gyerekeket. Hiszem azt, hogy ...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...