Szüntelenül fogod kezem.
Isten se gondolta volna,
még az ördög se.
A tükör két oldala,
csakis fekete.
Ugyanazon tragédia.
Te túlfutottad,
én meg fogtam,
egy ásót.
„ Az élet kedvesem
akkor még más volt!”–
nevetsz.
Én csak probáltam
kitépni,
amit te befoltoztál.
Frivol bukfenc,
hogy most járni
tanítasz.
Vissza fogom kezed.
Piszkosul kellesz!
A tükör csak így tiszta,
nem húzhatlak vissza.
S te csak tolsz előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése