Alapvetően
nem értem, a mai kor embereit. Annyira ragaszkodnak a
kortalansághoz, hogy az már nevetséges. Olyan példaképeket
választanak maguknak, ami komolyan a kigyúrt izomagy és a valóság
maca. Belőlük az irántuk érzett eszement rajongásukból élnek.
Mert menő vagy, ha a hétvégén szarrá gyúrod magad a teremben,
ahelyett, hogy a családoddal lennél. Nőként az a legfőbb célod,
hogy minden pasi megforduljon utánad. Igaz Amerika után kell menni.
Nagy úr a szépségipar, ilyen krém, olyan krém, ilyen festék,
olyan festék és még sorolhatnák. Nem számít már, hogy ahogy
telnek az évek, te magad semmit nem változol, ahol számít,
odabent, amikor elhalkul a világ. Ugyanúgy örülsz, és ugyanazért
vagy szomorú is. A lényeg nem változik. Nem tudom, ki hogy van
vele, engem nem zavarnak a plusz ráncok, és plusz ősz hajszálak,
sőt még a plusz kilók sem. Amíg egészséges vagyok, és ha egy
kis időm engedi azzal foglalkozhatok, amit szeretek, és azzal akit
szeretek. Hiszek abban, ha majd lejár az időm, csak egy értéktelen
sejtkupacot temetnek, majd el és nem engem. Azt ami igazán számít.
Mert a lélek az örök, több, mint amit a tükörben látunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése