Álmodtam rólad az éjjel,
Kezem, kereste kezed.
Nem vártam, jöttödet.
Az idő, megfojtotta a reményt.
S megtartotta az erényt.
Megmaradva hétköznapiként.
Mindent.
Üzented: vársz rendületlenül,
Mikor az óra, hatra lendül,
Engem, ki engedett könyörtelenül.
Tovább.
Mégsem, tudtam kimondani: nem.
Örült, félelmetes érzelem,
Megöli újra szívem, a
Szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése