Éjszakai szolgálat

Nem szoktam sorozatokról glosszát írni, ha csak nem találom eléggé elbűvölőnek. Még koromból kifolyólag kedvenc kultikus sorozatomat is kenterbe verte, az alábbi miniszéria. Talán ezért is méltatnám pár szó erejéig,a már Golden Globbe díjjal is, kitüntettet alkotást. Mivel az agyam, csupán karaktereket jegyez meg általában, elnézést a helyszínek hiányáért, ami egyben pozitív pontja az alkotásnak. A cselekmény változatos helyszíneken játszódik, beleértve az angol titkosszolgálattól, Svájcig, az egészet keretbe foglalva a mesés Egyiptommal, az alapfeszültség lezárásával. Igaz, a film közepére főhősünk, teszem hozzá megnyugszik a szerelmi bosszújából, mert szembe találkozik a még problémásabb szerelemmel. Szegény Jonathan. Na igen, a csodás Jonathan Pane, ki gondolná, hogy a főszerepet, maga Hugh Laurie pályázta meg, a sorozat nézése közben. Bizonyos okokból, mégsem, ő lett a befutó , azért a főhős adottságait elnézve, nem is csoda. Ugyanis a szálloda recepciós, ugyan egy kissé karót nyelt figura, a lehető legpozitívabb értelemben, de nem csak a szíve a helyén, de az esze is, és bizony titokzatosságába, a női főhősök egy csapásra beleesnek. Olyan hidegvérű, mint egy kígyó, ami bizony kell is. Na azért a bőven korosodó Hugh Laurieről, kicsit már nehéz lenne elképzelni, hogy álom szép nők ájulnak az ágyába, Tom Hiddlestonról már inkább, még ha mindannyian szerettük is Dr. Houset. Persze nem kell lemondanunk róla sem, de mielőtt, mindenki a dokit várná vissza a vászonra, hűtsük le a kedélyeket. Itt nem, hogy az eszes, és szarkasztikus dokinak, de még magának Laurienek sincs nyoma, olyan zseniálisan hozza, a fő rosszfiút, bár bevallom én néha kedveltem, a rendületlen bajtársiasságáért, amit emberei iránt érzett, és hogy mindig tisztán tartotta a kezét. Végül is, ő csak papírokkal zsonglőrködött, meg parancsokat osztogatott. Minden apróságra meg voltak az emberei, mindig szépen kimosta magát, mindenből. Még akkor is, ha a halál járt a nyomában, és előadta a jótékony üzletembert a nyilvánosság felé. Nos Laurienk, azaz Poppernek a bandájába, épül be, majd főhősünk. Körülbelül a harmadik részben, ha jól emlékszem, és bizony, a háttérben, szépen ott a kitalált rosszfiús élete, az angol titkosszolgálat jóvoltából. A brit ügynöknő hétköznapi karaktere tetszett a legjobban. A végére már szinte egyedül úszik szemben az árral, a jó ügy érdekében, és hát kb. az összes titkosszolgálati fejes hülyének nézi, persze, a sorozat vége felé, ennek az oka is kiderül. A figurát, igazán szembe lehetne, állítani, ha Sophie karakterével nem is, de a női főhőssel Jettel, igen csak. Mondjuk nekem a szerelmi vonal a gyengém, miért van mindig egy plusz nő, akit meg kell menteni,és ráadásnak, a Fame Fattale típus, szexiskedik folyton, meg ingerli a férfi hősöket, a háttérben, meg egy erkölcsileg összeroggyant valaki. Hátrahagyta fiát, hogy a főszemét szeretője legyen, aztán ott picsog a gyerek után. Mondjuk én, bánom, hogy azt nem tudjuk, meg a filmből, mi vezette idáig. Na majd ha egyszer ha sorozat alapjául, szolgáló könyv a kezembe kerül. A történet jól komponált, a szereplők, is szépen kidolgozva, bár lehetett volna, kicsit mélyebben is beletúrni, a főhősünk lelkébe, mert megmaradt a maga kis titkaival, egészen az Endig. Az utolsó epizódban, nekem külön bejött, hogy az a pengeél, a jó és rossz között, ami Pine-ban benne van a sorozat végéig, egész egyszerűen eltűnik. Szóval egy olyan sorozatról beszélünk összességében, ami engem megevett reggelire, még ha egy picit nehezen is indult, és erre, úgy körülbelül negyed évszázada nem volt példa.