Anonymushoz

Kérlek, áruld el a neved!

Nem, nem azt mit anyád adott neked,

Mikor könnyek közt a világra szült.

Az kevesebb, mint te vagy.

Ami te voltál nekem, nekem az kell.

Amit, suttogott a szél,

Amikor tőlem elmentél.

Ugorva a szakadékba tőlem el.

Nem tudhattad, hogy ugrok én is,

utánad. Elfelejtettél.

Kedvesem, mély álomba estél.

Kelj fel végre! Itt vagyok.

Te messze vagy, én távol vagyok.

Szívünk mégis egyszerre dobog.

Minden rezdülésünk

Összekullog.

Mondd hát el, a neved!

Amit csak lelkem ért,

Csak te tudod, hogy miért.

Akkor ott leszek neked.

Vedd hát le, páncélod,

Most ne legyél, te a lovag.

Maradj, mint mindig, hallgatag.

Én hallgatlak. Meghallgatlak.

Legyél az, ami vagy, megtört és fájó.

Kit maga elől is rabolni kell.

S én mint pimasz útonálló.

Úgy loplak el.

Magad elöl.