Írói kihívás 1.: A zöld testvériség

 

Szereplők:

Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.

Juliette a spanyol királyné

Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok

Louis N. a jelenlegi spanyol király.

Őrök, és táncoló párok.

I.Felvonás

Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján

Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.

Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.

Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.

Angard

Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.

Alejandro Vega: Te sem változtál.

Huan De Barca: Nem.

Alejandro Vega: Rég volt.

Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.

Aljendro Vega: Diego?

Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.

Alejandro Vega: És a fiam Diego.

Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?

Alejandró Vega: Az.

Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.

Alejandro Vega: Isabella jönni akart.

A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.

Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!

Alejandro Vega: Ide ám!

Összeborulnak

Alejandro Vega: Finom illat!

Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.

Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?

Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?

Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.

Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.

Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.

Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?

Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.

Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.

Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.

Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.

Alejandro Vega: Nem?

A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..

Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.

Mindhárman kivonulnak a szalonból.

II.Felvonás

1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.

Juliette: Isabella !

Isabella Vega: Felség

Juliette: Hát újra itt,

Isabbella: Kérem hagy muatassam be...

Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.

Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.

Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?

Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.

Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.

Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és

oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...

Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.

Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.

Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.

Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.

Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.

Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?

Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.

Louis N: .Végül is nem számít.

Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.

Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.

Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.

Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.

Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.

Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?

Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába

Ma hajnalban, a szobámban!

Isabella: Felség.....

Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.

Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?

A király és Isabella megállnak.

Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.

Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.

Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.

Louis N:. A hölgy az öné.– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.

III. Felvonás

Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa

Diego de Barca:

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.

Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.

Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.

Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.

Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.

Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.

Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.

Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.

Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.

Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.

Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?

Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.

Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.

Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.

Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.

Juliette: Maholnap érkezik.

Diego de Barca: Idejön?

Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.

Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.

Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!

Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.

Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?

Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.

Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.

Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.

Diego de Barca: És ha megölöm most?

Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.

Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!

Diego de Barca: De a gyermekem!

Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!

Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.

IV.Felvonás

Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.

Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.

Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.

Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.

Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.

Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.

Diego De Barca: Ne!

Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.

Julette: Diego! Oda akar rohani.

Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!

Diego De Barca: Nem, hagylak itt!

Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.

Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.

Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?

Julette: Igen.

Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.

Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el

Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.

Louis N: Hol van a gyerek?

Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.

Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.

Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.

Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!

Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.

Juliette:„Diego”

Szereplők:

Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.

Juliette a spanyol királyné

Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok

Louis N. a jelenlegi spanyol király.

Őrök, és táncoló párok.

I. Felvonás

Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján

Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.

Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.

Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.

Angard

Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.

Alejandro Vega: Te sem változtál.

Huan De Barca: Nem.

Alejandro Vega: Rég volt.

Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.

Aljendro Vega: Diego?

Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.

Alejandro Vega: És a fiam Diego.

Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?

Alejandró Vega: Az.

Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.

Alejandro Vega: Isabella jönni akart.

A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.

Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!

Alejandro Vega: Ide ám!

Összeborulnak

Alejandro Vega: Finom illat!

Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.

Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?

Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?

Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.

Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.

Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.

Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?

Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.

Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.

Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.

Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.

Alejandro Vega: Nem?

A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..

Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.

Mindhárman kivonulnak a szalonból.

II:Felvonás

1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.

Juliette: Isabella !

Isabella Vega: Felség

Juliette: Hát újra itt,

Isabbella: Kérem hagy muatassam be...

Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.

Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.

Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?

Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.

Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.

Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és

oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...

Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.

Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.

Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.

Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.

Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.

Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?

Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.

Louis N: .Végül is nem számít.

Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.

Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.

Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.

Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.

Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.

Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?

Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába

Ma hajnalban, a szobámban!

Isabella: Felség.....

Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.

Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?

A király és Isabella megállnak.

Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.

Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.

Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.

Louis N:. A hölgy az öné– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.

III. Felvonás

Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa

Diego de Barca:

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.

Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.

Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.

Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.

Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.

Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.

Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.

Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.

Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.

Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.

Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?

Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.

Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.

Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.

Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.

Juliette: Maholnap érkezik.

Diego de Barca: Idejön?

Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.

Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.

Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!

Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.

Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?

Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.

Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.

Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.

Diego de Barca: És ha megölöm most?

Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.

Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!

Diego de Barca: De a gyermekem!

Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!

Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.

IV.Felvonás

Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.

Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.

Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.

Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.

Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.

Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.

Diego De Barca: Ne!

Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.

Julette: Diego! Oda akar rohani.

Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!

Diego De Barca: Nem, hagylak itt!

Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.

Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.

Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?

Julette: Igen.

Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.

Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el

Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.

Louis N: Hol van a gyerek?

Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.

Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.

Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.

Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!

Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.

Juliette:„Diego”

Filmglossza: A Pápa ördögűzője

 

Tegyük fel, hogy él egy pap,valahol a földön, aki egykoron, a pápának űzte az ördögöt. Bizonyos Gabrielle atya. Már én azon is fenn akadok, hogy egyáltalán az ördög létezik -e vagy csak keresztényeknél,és a duális vallásoknál van jó és rossz párhuzam. Azt sem tartom, kizártnak, hogy egy pszichomókus trükk at ördögűzés, a  kicsit sárgább papíros egyének gyógyítására, akik egész véletlenül katolikus keresztények. Ezt a film, is előhozza, mint megoldást az efféle problémára, rögtön a kezdő jelentnél.

S most jöjjön a kedvenc témánk a papjaink....nos nem épp tökéletesek, lehet ezért van, hogy az anyaszentegyház, nem igazán kedveli ezt a filmet. Jelzem,elég érdekes,az ördög ellen egy nem épp szeplőtelen kis csapatot küldeni. Az egyik ivásba fojtja a bánatát,és lelkiismeret furdalása van ,hogy él, mert a háborúban mennyien meghaltak, és ő él, mintha sajnos és ismétlem, sajnos nem lenne magával értetődő, hogy a háborúban tömegek halnak meg, nem is egyszer rakásra. Véletlenül se vártam hogy a másik, parázna, és nem tudja elfelejteni gyerekkori szerelmét, ami végül is nekem csak a film végre volt gyanús, hogy nem él, nem ártott volna ha említik a játékidő alatt.

A család, nos igazából az azért van, legalábbis az alaptörténet szempontjából, hogy legyen kiknek sikongatni, és lássunk egy elnyomott gyerekarcot. A történetet maximum, sejteni véljük, nagy kerek egész hátterében.Jelentéktelenül el is tűnik.

A harmadik szál ,az indiana Jones érzés: Nem tudom, mi volt ezzel a forgatókönyv írok célja. A démonűzésből, felfedezős kalandfilmbe csaptunk át, egy jó kis történelmi összeesküvés elmélettel, és eljutottunk odáig, hogy a boszorkányüldözés, egyenesen a démonkirály műve volt, mert megszállta az akkor fő ördögűzőt,és ezért voltak a borzalmas inkvizíciós kivégzések. Aki hisz a filmnek ebben a témában, annak szíve joga, én azért megkérdeznék egy boszorkánysággal foglalkozó ember t,már ha találok. Nagy nehezen eljutunk a főgonoszig, aki annyira erős,hogy még a pápának is szívrohamot okoz,és kard ki kard papjaink megküzdenek vele.

Nincs ezzel a filmmel semmi baj, ha a misztikus filmek világba próbálunk beveztni bárkit, de nem egy démonok közötti szint. Sőt nagyon messze van tőle.

Képinterjú: Kerekes Ivett és Lana V. Asol írótársak kortársak faggatak.

 

 

Marius Crowen Írói alkotásai: Kortársak:Interjú Lana V. Asol írónővel, a Folyó t...

Marius Crowen Írói alkotásai: Kortársak:Interjú Lana V. Asol írónővel, a Folyó t...:   Interjú Lana V. Asol írónővel, a Folyó túloldalán c. könyv szerzőjével Van úgy, hogy a Tarot szerencsekereke, vagy nevezhetjük sorsnak ...

Kortársak:Interjú Lana V. Asol írónővel, a Folyó túlóldalán c. könyv szerzőjével

 

Interjú Lana V. Asol írónővel, a Folyó túloldalán c. könyv szerzőjével

Van úgy, hogy a Tarot szerencsekereke, vagy nevezhetjük sorsnak tesz egy fordulatot,és találkozik három nő, egy közös szenvedéllyel. Aztán valahogy minden passzol, betűről – betűre, még akkor is ha annyira mások. Aztán elindulnak egy úton, még nem tudják hova vezet, csak azt tudják jó együtt sétálni.
Ezúton szeretném nektek bemutatni, Kerekes Ivett társaságában Lana V. Asol írónőt, akinek regényéig azt hittem,
hogy a fantasy fényesebb oldala unalmas.Tévedtem.

Mikor és hogyan, és minek a hatására kezdődött az olvasás -írás iránti szenvedélyed?

Azt hiszem az olvasás világába édesanyám vezetett be, aki gyerekkoromban regényekből olvasott fel. Később pedig innen-onnan kaptam néhány jó könyvet, ami vitt tovább ezen az úton.

Az írás, nem olyan rég óta lett része az életemnek, illetve minden napos része és azóta szenvedély. Tinédzser koromban sokat írtam, de semmilyen célom nem volt az írásokkal, még szárnypróbálgatásnak sem mondanám, aztán egy jó időre el is halt. Körülbelül 4 éve fogtam bele újra. Egyik kedvenc tanárom kiadott egy könyvet, ami nagyon inspiráló volt, aztán ennek hatására belefogtam az első történetembe.

Csak regény, csak fantasy, amiben alkotsz, vagy esetleg másik műfajban is bontogatod a szárnyaid?

Csak regénnyel foglalkozom, de a meseírás gondolatával szoktam kacérkodni, talán egyszer arra is rászánom magam. Komolyan csak a fantasy regényeimet veszem, de gyakorlásnak megpróbákoztam már, egyéb női közönségnek szóló történetekkel is.

Honnan jön az ihlet? Az a bizonyos wow érzés, amikor tollat, vagyis ma már billentyűzetet ragad az ember.

Ez elég változó, néha elég egy hang, egy illat, hogy valami beinduljon, vagy egy mozzanat az utcán, szinte bármi képes jelenetek hosszú sorát generálni a fejemben.

Van olyan író, költő vagy akár művész, aki nagy hatással van/volt rád?

Írót mondanék, és inkább a munkássága, mint a személye hatott rám, de végérvényben a kettő összefügg. Nagyon kedvelem Anne Rice köteteit, és azt hiszem ő miatta foglalkoztat a halhatatlanság témaköre is.

Hiszel az igaz szerelemben? Az első kérdésem ez volt miután elolvastam „A folyó túloldalán” c. könyvedet.

Azt mondanám, hogy a szerelemben hiszek. Abban az idealizált szerelemben, ami a könyvlapokon, mesében, filmekben jelenik meg, nem hiszek. Az igaz szerelem, itt általában úgy jelenik meg és azt hiteti el az emberrel, hogy nem kell tenni érte semmit, hogy működjön. A valóéletben sok munka van a „szerelem mögött”. Azt hiszem Stella története is bemutatja ezt egy kicsit, hogy nem megy minden magától, még a sors szerű kapcsolatok is nehezek.

De a lelkiszemeim előtt a szerelem, nekem a szikra, azután pedig jön minden más! Ezt lehetne hosszasan boncolgatni!

Mondakör, vagy hagyományok, vagy akár mitológia amikből merítesz?

Tudatosan nem merítek, de írás után néha észreveszek hasonló jegyeket, de a fejemben ez sosem úgy történik, hogy konkrét elképzeléssel ülök le és azt írom meg, hanem egy kis magból csírázik ki a történet, a környezet, a karakterek, stb. Hogy válaszoljak is, sugallatot ad a kelta világ, az ázsiai kultúra, és talán minden másból is, amit ismerek, összetapad egy kicsi az írásaimban.

Minden írónak vannak első hősei. Neked kik voltak azok, a minták amikből teremtettél vagy még most is teremtesz?

Nők. Határozottan a női olvasóknak szeretek írni!

Nem is tudom, hogy van-e olyan hősöm, akire gondolsz.

Volt bármiféle üzenete a történetednek, akár szimbolikusan is, vagy elsősorban szórakoztatás volt a célod? Ezt úgy értem, annak aki járatos, a spirituális vagy mitológiai irodalomban, annak nyilván teljesen mást jelent, akár a folyó két oldala, sőt még talán maga Razel az egyik főhősöd is.

Ezen sokat gondolkoztam, hogy van-e üzenete a történetnek. Eleinte pánikban voltam, hogy talán nincs, mert mennyivel jobb is az a történet, ami világmegváltó gondolatokat ültet el az emberben. Aztán pedig rájöttem, hogy van mondanivalója, hiszen minden történet minden olvasónak mást mond, bármi is az eredeti szándékom. Az én véleményem szerint, sok elgondolkodtató rész van benne, de főképp a szórakoztatás volt a cél.

Hatottak vagy hatnak rád, a hétköznapi társadalmi mindennapok? Beleírod ezt, valamilyen formában a készülő munkáidba?

Igen, persze, szerintem a hétköznapi dolgoktól megfogható egy történet, legyen az fantasy, sci-fi vagy bármi. Kell a kapocs az olvasóval, hogy bele tudja élni magát a ’mesébe’.

Visszatér még valaha Stella és Razel az írásaidban?

Ez egy nagyon bizonytalan talán. A történet, nyitva maradt annyira, hogy van benne lehetőség a folytatásra, de, ha ez meg is történne, akkor a könyvben szereplő egy másik karakter kerülne főszerepbe. Játszottam már a gondolattal, de az én elképzeléseimben szereplő történet csak megnyílt határokkal működne, de azt annyira te kellene tűzdelni politikával, hogy arra még nem készültem fel.

Terveid a jövőre nézve, az írás kapcsán?

A legrövidebb távú tervem, hogy megírjam a befejezést a trilógiámhoz. A hosszútávú pedig természetesen az, hogy még rengetek könyvet írjak és kiadassak. Ötleteim szerencsére vannak!