2017. augusztus 22., kedd

Ketyegés




Egyszer minden elmúlik kedvesem,
Amit, az idő ad csendesen.
Halk ketyegéssel.

S te csak nézed, kóbor lihegéssel,
Hogy kit szeretsz már nem lehet a tiéd.
Szavaid, nem ébresztik kéjjel.

S lépted koppanásnak hiszi a széllel.
Hiába őrzöd álmát éjjel,
Már nem érzi simogató kezed.

Idővel, nem száradnak fel könnyeid,
S mi voltál ködbe vésznek. Gondoltaid,
mosolyt csalnak, egy emlékkel.

Nem leszel több, mint egy szürke fénykép,
egy ócskás kiárusításon, ha jelentettél, valamit,
Azt is elfeledték már,
S már semmi sem vár.



Csak szerelem maradsz, s az idő ketyeg tovább.

3 megjegyzés:

  1. A vers tetszik. Mint új olvasód azért engedj meg egy javaslatot, erre az oldalra ne hozzál semmilyen hírességről cikket. Itt magadat add, versben és prózában egyaránt. Szemét van épen elég a hírfolyamban. Az fb oldaladon ha megosztod legyen a te gondod, de itt ne rombold a saját renomédat, persze ez csak javaslat. Ha valaki ide látogat, mint én most nem a "sztárok"-ra vagyok kíváncsi, hanem rád, illetve amit magadból adsz. Köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy a vers tetszik. A "hírességek, akikről írok, mert ezek nem légből kapott cikkek, hanem a saját véleményem....közülük, egy-kettő óriási hatással volt az írásaimra. Tudom, hogy sokak számára szemét(és sokszor az is, amiket a sajtó ír, írt róluk)gyakran méltatlanul az emlékükhöz, a munkájukhoz. Azért ha valami, nem értékes dologról van szó, lásd a Halálos Iramban kritika, is pont azért teszem ki, mert sajnos, a mai társadalom(a fiatalabb, vagy már az én korosztályom is)..elindult a test-anyagi értékek iránya felé, ezt én sem tartom jónak. Lesz belőlem is bőven, ezt ígérem még, de sokszor sok mindenben, meg van kötve a kezem. Szelektálnom kell valamilyen szinten, az írásaimat, és várni türelmesen, és ha majd odaérek ahhoz a bizonyos hídhoz, csak akkor megyek át rajta, ahogy édesanyám, mondta. Ennek ellenére, nagyon szépen köszönöm, a biztató szavakat, és őszinteséget, és szeretettel fogadom olvasóim közé.

    VálaszTörlés