Valós bűnügy inspirálta, de a történet fikció.
Végre szerethetem a Jóskát. Épp itt szuszog mellettem, a bajusza szép kacskaringós, egyenruhája, szépen a székre hajtva. Nem is értem, hogy hagyhatta itt, az a hat másik asszony. Már nem tartom furcsának. Nem rettenek meg a kert végében álló hat hordótól sem. Mától, a felesége vagyok, ott hagyhatja a postahivatalt is. A héten a birtokomra utazunk, ami már az övé is, és bőségben gazdálkodhatunk míg a halál el nem választ. Most már az enyém, és az a hideg fény is eltűnt a sötét szeméből – ábrándozom. A hálószoba ablakából, kilátni a kertre, a hordókkal. A holdfényben feltűnik egy hetedik. Elmosolyodok. A Jóska meg a furcsa hordói .Visszafordulok, és a férjem barna tincseit tekergetem az ujjamra. Felébred. Szép fogait rám villantja, és édes borral kínál. Bőszen kortyolom be. Édesen adja, ahogy szeretem. El is alszom, és azt álmodom, hogy Jóska a széles tenyerével egészen gombóc alakúra hajt. Furcsa álom – ébredek, de valóban össze vagyok kötözve, akár egy sonka. A hetedik hordóból pislogok Jóskára, aki vigyorogva szögeli rám a hordó tetejét. Csak egy cső, melyből folyik a bor és én ülök a hetedik hordóban, az utolsó lélegzetig. A sötétben.
