D-B-Z az utolsó háború: 7. Fejezet: Különös változások

 

Különös változások

Vágni lehetett a feszültséget az égi palotában. Sátán tudta bármennyire is érzi a késztetést a rohanásra, lassabban kell cselekednie. Végig mérte az előtte robot testben álló vénséget, mellbe ütötte a tudat, hogy a KI töredék amit érez, Thrunksé, de az ő emlékeiben egy ereje teljében lévő férfi élt, ellentétben az őt kikerekedett szemmel bámuló, ősöregtől. Karin és Popo annyira elevenek voltak, ahogyan a emlékezett , de az istenségektől el is várja az ember az efféle kortalanságot.

– Hol van Dende? – ismételte újra. Remélte, hogy megtöri a kellemetlen helyzetet, mert minden szempár rátapadt, a rá meredő tátott szájakra meg nem is mert gondolni. Lilás pír futotta el az arcát, és feszülten ökölbe szorította ökleit, mire megszólalt Karin.

– Dende már ötszáz éve nem él, akkor halt meg, mint te magad Sátán uram.

– Mi? Ötszáz év?

– Sajnálom. – hajtotta le a fejét Thrunks

.– Ötszáz éve halott vagyok – nézett a kezeire Sátán. Már az is meglepte, hogy a földre tért vissza, de az idő végtelen tengere, ami közte és a múlt között állt, töprengésre kényszerítette.

– Goku? Gohan?

– Már csak én vagyok életben –mondta Thrunks

– Goku egybe olvadt Shenlonggal és a Sárkánygömbökkel – folytatta Karin.

– Gohan hosszú életet élt. – mondta halkan Thrunks, és figyelte ahogy Sátán szemei bepárásodnak, még mindig fontos volt neki Gohan, és nem akarta a pillanatot Gohan múltjával megzavarni.

– „Gohan” – suttogta, talán csak magának, Sátán – Mégis mennyien vagyunk? – kérdezte

– Csak én és Molly vagyunk, és a Capsule Corp fejlesztései. – A namek a lányra nézett, aki összerezzent a tekintetétől. Nem igazán értette, hogy ugyan miben lehetne hasznukra ez furcsa, de kellemes kinézetű kislány mert nevetséges erőt érzett belőle áradni.

– Ne becsülj alá minket! Ötszáz év alatt a tudomány és technológia nem látott mértékben fejlődött. – Az öregúr összevont szemöldökkel nézte a zöld férfit, válaszként

. – Thrunks, de egy halál szélén álló öregember vagy – csóválta meg az a fejét. – A Khala megmentésére erő kell, nem egy vénember és egy kislány. Hogy lehet, hogy nincs egy harc-képzett lény, földön?!

– Khala? –. kérdezte Karin.

– Khala, egy bolygó, ahol segítenem kell. Oda kell jutnom, de hogyan? – Karin az állát dörzsölgette, majd megszólalt.

– Popo, kérlek hozd ide azt a papírt!

Arra gondol, hogy talán ugyanarról a bolygóról van szó? – kérdezte Molly minden bátorságát összeszedve. – Mire Karin csak egy árulkodó mosollyal válaszolt, eközben lóhalálában megjelent szolga.

– Add oda . Ífjú Sátánnak! – Popo engedelmeskedett bár a cetli, ficánkolva cserélt gazdát, jelezvén, a szolga félelmét.

– Kérlek próbáld meg elolvasni!

– Nem vagyok Dende !– emelte fel makacsul a fejét sátán, mert tudta, ő sem tud mit kezdeni a papírdarabbal majd hirtelen rángatózni kezdtek fekete szempillái, és tekintetét lila köd borította el. A hangja elmélyült, és olvasni kezdett: – „Ez itt egy segélykérés, a bolygónkat Khalét inváziós sereg szállta meg. Az uralkodónkat elfogták, a védelmeink már nem bírják! Kérem segítsenek!” – Sátán hangja suttogássá és szinte lággyá szelídült –. „Jesire a Khalák régens uralkodója. – Elhallgatott teste megrázkódott, a tekintete kitisztult, arra eszmélt, hogy az előtte álló alakok jelentőségteljesen néznek egymásra.

– Őőőő Molly kedves prezentáld nekik a Unicom 1 -ről készült felvételt – szólalt meg végül Thrunks, és miközben a lány a géphez ért, suttogva kérdezte meg: – Jól vagy Sátán? Válaszként csak egy olyan visszanézést kapott, amivel egyértelműen tudtára adták, ha ezt még egyszer meg meri kérdezni, nagyon elverik. Egy biztos a nameki büszkesége, ötszáz év alatt semmit sem változott. Aztán a namekin borzongás futott át, mikor meglátta a hirtelen megjelent holografikus kivetítéseket, A prezentáció végére azonban csak fokozódott elégedetlensége, és tehetetlen dühe.

– Esélytelen, teljesen esélytelen, de akkor is odamegyek, ha kell egyedül – verte öklét mérgében a kávéscsésze tetejére, mire az egy nagy reccsenéssel keresztül hasadt.

– A számításaim alapján fél nap alatt a meghajtók teljes erejének a felhasználásával, a Khalin lehetünk. – próbálta enyhíteni a feszültséget a lány.

– Veled megyek, nem érdekel mit gondolsz. – jelentette ki Thrunks.

– Khm Sátán uram, Karim uram! – hebegett Mr. Popo, – a Sárkány gömbök talán segíthetnek.

– Beszélsz itt zöldséget Popo! – kiabálta le Karin – A kamival együtt a gömbök halottá váltak.

– De..de, mikor Piccolo úr ….megjelent,- nyögte ki végül Popo, a gömbök, azt hiszem újra élnek.

Mi? – kérdezté Karin, „Ha újra élnek a gömbök, akkor Sátán? Bár nem lehetséges! Gömböket csak istenek, és kamik tudnak életre hívni, de Ífjú Sátán harcos, és hiába van benne Kami! Az nem lehetséges.” – Azonnal hozd ki őket! – mondta végül, mire kisvártatva Mr. Popo meg is jelent, a réges-régen látott kocsival. A kocsin öklömnyi gömbök sorakoztak, a színük lilán ragyogott, rajtuk fehér csillagokkal. Nem volt kétség, nem a régi jó ismert gömbök voltak. Molly közömbösen figyelte az eseményeket, ahogy a három férfi meglepetten figyeli a kocsit, amin leginkább hógömbökre emlékeztető golyók voltak.

– Megkérhetnénk Shenlongot, hogy hozza vissza Gokuékat – mondta végül Mr. Popo

– Hm. Nem hinném, hogy ez Shenlong – morogta Sátán – a legutóbbi kívánság, amihez közöm volt, elpusztította a földet. Nem!  – fonta karjait össze makacsul a mellkasa előtt.

.– Uram, ha nemmel dönt, akkor is, belepusztulhat a föld, sőt egy másik bolygó biztosan. – Nézett – vele szembe olyan makacssággal Karin, hogy ujjai megfeketedtek, ahogy ökölbe szorította kezét.

– Nem okolhatod magad a múlt bűneiért, azért mert a lényednek egy részének szerepe volt benne! – csatlakozott Karin véleményéhez Thrunks. – Sátán, a másik döntés az öngyilkosság. Hiába érzem az erőd, olyan mint még sosem volt, ha egy bolygók közi invázióval állunk szemben. Talán elég leszel hozzá, talán nem. Nem bízhatod bolygók sorsát kétséges kimenetelű beavatkozásra. – Sátán morgott válaszként, a saját ajkába mélyesztette fogait. Az öregember számtalan alkalomra emlékezett a közös harcaik idejéből, amikor a namek így viselkedett. Így reagálta le a rá nehezedő nyomást. Aztán előre lépett, ezalatt Thrunks a lány mellett termet, és megszólalt: – Nem kell megijedni, a szent sárkány megidézése csak félelmetes látvány. Sátán magasba emelte karjait és határozottan elkiáltotta magát.

– Gyere elő szent sárkány és teljesítsd a kívánságomat! 

D-B-Z az utolsó háború: 6. Fejezet

 

Ne sikíts!

Molly kíváncsian nézte a vastag antennát, ahogy kitartással csak nyújtózkodott az ég felé, és fél úton egy pillanatra megállt a szíve, amikor meglátta kapszula szerű üres lakhelyet. Szívesen elábrándozott volna róla, ha a mellette ülő öreg, nem diktál olyan őrült tempót az űrhajónak tovább, a felhőbe nyújtózkodó antennát követve. A fél gondolatnál se tartott a lány, megrázta fejét, hogy biztos -e, hogy egy mintás levesestálat lát, a mindennek végét a felhők fölött állni. Nyelt néhányat amikor rájött, hogy eme furcsaság az úti céljuk, mert ahogy közeledtek, egyre inkább növekedett, egészen addig, amíg jó néhány háztömbnyire nem duzzadt. Aztán amikor túlhaladtak a szélén, egy díszköves parkon landoltak melynek szélét tuják ölelték, mindkét oldalán, egészen egy szép oszlopos palotáig, az oda vezető utat pedig pálmák vették körbe katonásan.

– Hát, a mennyországot sok mindennek elgondoltam, de kávéscsészén lévő palotának nem igazán – nézett fel a kiborggal álló öregemberre, a lány.

– Ez nem a menny, oda csak halottak kerülnek – válaszolta Thrunks.

– Nahát Thrunks, és egy kishölgy – indult el feléjük Korin és Mr. Popo. A lány minden erejét összeszedte, hogy ne kezdje el rázni a fejét, és próbálta megemészteni, hogy egy akkora két lábon járó fehér macska beszél hozzájuk, mint ő maga. A másik festett arcú alacsony fekete ember kevésbé lepte meg. Sejtése szerint valami nagyon elvont afrikai csoportból kerülhetett ide.

– Korun sama! Mr. Popo! Ő itt Molly, a legokosabb lány, akit ismerek.

– Hello! – engedett el Molly, egy zavart köszönést, Sosem gondolkozott azon, hogy az öregúr minek gondolja.

– Ő itt Korin Sama, a föld kamija, vagyis ő az, akit ti Istennek neveztek. Ő Pedig Mr.Popo, aki talán már ezer év óta is szolgálja a föld Isteneit. A fekete ember mosolygott, így a lány is visszamosolygott rá, féléken hátrahúzva a kezeit.

Néhány perc elteltével kellemes teázgatás közben, a palota ebédlőjében, Korin az állát vakargatva figyelte az idegen írásjelekkel teli papírlapot.

– Talán tényleg igazad van, namek nyelv lehet – nyújtotta a papírt Mr. Popo felé.

– Ha az előző Kami élne – ő talán meg tudná mondani.

– Ez tényleg az – helyeselt Mr. Popo – de sajnos, nem tudom mit jelentenek.

– Arra gondoltunk, hogy egyféle segélykérés lehet, az egyik védőbolygót, megtámadták, az üzenet onnan jött.

– Nem lehet, hogy az Új namekről küldték? – kérdezte Korin.

– Nem, Az Új namek, környéke szerencsére tiszta, de ha az egy hódító faj....

– Akkor veszélyben a föld is. Sajnálom, hogy nem vagyok Dende, rá lenne most szükség.

– Ugyan, nem tehetsz róla Korin! – dörzsölte meg a halántékát Thrunks. – Dende halála után, Gohan és én, mindent megtettünk, hogy a föld a lehető legnagyobb biztonságban legyen.

– Mr. Popo, kérlek hozz még egy kis süteményt! – adta ki az utasítást Korin, és mikor a szolga, eltűnt az palota ajtaja mögött – odasúgta Thrunksnak.

– Ha ez egy invázió, a sárkánygömbök, és a harcosok nélkül nagy eséllyel végünk. Nem akarom, hogy aggódjon – intett szemével a szolga után, akkor napokig hallgathatom a jajgatását.

– Hacsak kétszáz évvel korábban történik mindez – csóválta a fejét Thrunks.

– És mi van a fegyver arzenállal? Ha egy részét, valahogy át tudnánk szállítani... – kérdezte a lány.

– Nem tudjuk mivel állunk szembe pontosan, az a baj kedvesem. A fegyvereknek meg vannak a határai – nyöszörgött Korin,

– De nem árt ha viszek magammal néhányat, más esélyem, úgy sincs – töprengett félhangosan Thrunks.

– Viszünk!

– Nem, Molly ez veszélyes!

– Na nem gondolja, hogy hagyom egyedül menni! Ha már idehozott! Vegye tudomásul, hogy megyek! – állt mérgében a lány az asztaltól, és szinte sikította a szavakat.

– Nyugalom! Nyugalom! – kapta maga elé mancsait Korin, elvörösödve figyelve, ahogy az öregember pár szál éppen maradt haját, szinte kiordítják a helyéről.

– Megyek kifújom magamból az idegbajt egy kicsit, de nem merészeljen elmenni nélkülem! – rakta Molly a mutató ujját, egészen a férfi orra elé. Kiviharzott a palota elé, jó néhány pillanatnyi csendet hagyva maga után.

– Indulatos egy kislány meg kell hagyni! – forgatta a szemét Korin – Nagyon is emlékeztet édesanyádra.

Thrunks egy pillanatra úgy érezte, mintha mellkason vágták volna, de csak nyelt egy nagyot. Az élete vége felé járt, és jövőbeni énjének sikerült olyan jól megkavarni az életét, hogy magányos farkasként tengődött. Valóban fontos volt neki a lány, a kíváncsian csillogó szemével, és félhosszú hajával, de nem merte soha a nőt nézni benne.

 Aztán megérezte a bizsergést, a levegő besürősödését , minden szőrszál felállt a testén. A szíve minden egyes dobbanása a halántékában lüktetett: Ez KI, és micsoda KI! És ez ismerős karcossága, ezt ismerem! Ez Lehetetlen! – hasított a tudatába a felismerés. A következő pillanatban, Mr. Popo szinte rájuk szakította az ajtót.

– Jaj Uram! Jaj Istenek a sárkánygömbök... – Korin, és Thrunks azonnal a palota elé sietett, miközben, meghallották, Molly hangját.

– Azonnal álljon meg! Ne közelítsen, hallja!

Alig egy perccel előbb a lány éppen nagy levegővételekkel, próbálta leküldeni a torkában felkapaszkodó feszültséget, amikor az alak megjelent a kávéscsésze szélén. Sokkal magasabb volt egy embernél, a bőre zöld volt, fején fehér turbán, a vállain, hatalmas tömésű köpeny, ami mégis olyan könnyen lebegett a szélben, testén lila ruha. A karjait rózsaszín szelvények borították. A lányt mintha hátba vágta volna rémület, sikítani akart, de csak a mandzsettáját nyomta meg, és azonnal az idegenre fogta a fegyverét, mikor az határozottan elindult felé! Fogalma se volt, hogyan ejtette ki a szavakat. Az alak egészen közvetlen elé állt, és mikor látta, hogy az ujja ravaszon van, csak ennyit mondott,

– Na rajta!

– Molly... – hallotta meg az öregember kiáltását a háta mögül, miközben elsütötte a fegyvert,

– ….ne! – érkezett meg, a kiáltás második fele, de addigra már füst borította el a nő fölé magasodó alakot. A lány arra gondolt, hogy megölte ezt a valamit.

– Ó Nagyuram! Ifjú sátán! – kiáltott Korin, és Mr. Popo, szinte egyszerre az ajtóból.

– Ő barát Molly – mondta végül Thrunks. A lány kétségbeesett, valóban megölt egy barátot?

– Sajnálom Mr. Thrunks! Én nem tudtam, én nem gondoltam!

A parkot rekedtes nevetés rázta meg. A füst elkezdett oszlani, a mögötte felsejlő alak jóízűen kacagott, és épp lesöpörte a találat helyét, ami csak a ruháján hagyott nyomon.

– Ez csiklandoz – mondta végül, gúnyos vigyorral az arcán.

– Ifjú sátán! – mosolygott az öreg, Molly megesküdött volna, hogy gyermeki rajongással telik meg a szeme. Az alak ránézett, tágra nyitotta szemeit, az arca szigorú lett, majd Korinra és Mr. Popora nézett.

– Nincs erre idő. Hol van Dende?