Költészet napja 2020.

Nem vagyok épp sztárarc, de azért fogadjátok sok szeretettel, egy kis kezdő lökésnek, gondolathalmaznak.

Jéglámpás

Zúzmara keveredett kettőnk közé.

Magával hozta a halotti csönd.

Mellyel megölted

az ébredő nyarat

s nem maradt

csak hideg közöny.

Táncra hívtál engem,

ki rég már botladozáshoz sem ért.

Félénk tipegést csaltál ki,

egy jóleső kalandért.

Repülni tanítottál

s közben fogtad a kezem.

Aztán hagytál zuhanni.

Mit számít mekkorát esem.

Persze nem fontos, cseppet sem.

Kitéptél, egy darabot belőlem.

Vissza jól tudom, úgy sem adod.

Ami volt, hó alá kotrod,

csak úgy, csibészes lábbal.

Tovább megyek, neked háttal.

Tőled vissza úgy sem kérem, sosem.

Elbújok a köd leple mögé,

fagyos fehér arccal.

Darabjaim veszem ujjaim közé,

s feltámasztom magam.

Befedem az átkozott heget,

keserű kátrányom égett.

Felveszem fekete köpenyem.

Csuklya alá rejtem

konok fejem.

Tovább megyek,

körbe vesznek a fehér fák.

Csillognak, a magas hegyek.

Soha többet hátra nem nézek.

Ha az eget felhő vonja be, fekete,

kezembe lámpást veszek.

Magam töröm a hideg utat,

így nem hozhat telet többet, senki se.

Szösszenet 17-éről.

Vihar előtt

Csend van, édes nyugalom.

 A nap, mintha küzdene

a fényes horizonton,

mint Afrika macskaistene.

Még az előbb, a béka

kuruttyolt,

csak most mind

a kútba beugrott.

A nyárban kitikkadt

a zöld rózsaág.

Lüktet a

forróság.

 Bús

halotti torra kél,

minden, ami él.

Csak jönne felhő,

borús.

Én a lépcsőn ülve

várom.

Talpam a forró

betonon,

égve vörös.

Közben,

csipkedő legyek

csapata köröz.

Fejem hátra döntve

figyelek keletre.

Elsőre édes

kékség jön felém,

s arany koronát

fon a feje fölé,

a tomboló nap.

Nem is sejteti,

hogy lesz, harmat.

Csak az ember

szemét kényezteti.

Üstökömbe belemarkol

a szél, forrón

vadul tombol.

S egy esőcsepp

az arcomon landol.

Keserűn sír a diófa

elszórja szirmait

a fáradt rózsa.

Már látom vinni akar

az átkozott vihara.

Vérangyal

Csepereg, csepereg az eső.

Jön a változékony idő.

Meggyújtok egy gyertyát.

Szeretem, a hangját,

ahogy serceg a kanóc.

Emlékszem rád.

Visszaköszön fekete szád.

Ahogy peregnek a cseppek,

mosolyog újra vízszínű

szemed.

Kabátod surrogó hangja,

a bőr nedves illata.

Fogcsikorgatás,

és a ragyogás,

a sötétben.

Tudom, figyelsz engem,

az éjszaka mélyében.

S várod mikor, bukom

végre hozzád én is.

Elhamvadtan

véres kezeid közé.

Távoli utakon

Kereslek,

távoli helyeken,

néma műremekeken.

Szomjas vagyok rád,

csendes forrásokban.

Mégsem hallak,

a hazug szavakban.

Nem érzem meleged,

hideg ölelésekben,

egymást elengedő kezekben.

Üres imák, zengnek

a karzatok alatt, a padokon.

Nem köszönsz rám,

a keresztutakon.

Hideg csókokban,

ízlelnélek.

Magányos álmokban,

talán meglelnélek?

Ó nem lellek, a barna

univerzumban,

sem a hideg csodádban,

Istenem.

Kultik I.

Miami Vice (1984-1989)

Az idő, jó mérce, az óriási filmiparban, és minden alkotás, vagy néha karakter esetében ki is derül pár évtized, lefolyása alatt, hogy valami ciki lesz vagy kúlti, hogy divatosan fejezzem ki magam. Persze egy kicsit, olyan ez, mikor hajfestéket kever az ember, vagy nagyon dögös lesz a vége, vagy nagyon borzalom. Nos, ez a sorozat, kőkemény kultuszt épített ki magának, még annyira, hogy az új sztárokkal teletűzdelt egész estés 2006-ban készült film, is csak halvány másolata lett. Képtelen volt , visszahozni azt az életérzést, amit a sorozat, aminek volt öt éve már az első pár epizódban, beleolt az emberbe.

Valahogy, úgy sikerült, hogy a Miami Vice, fogalom lett, és őrületesen újnak hatott az aktuális években, az idő elteltével, és számtalan zsarupáros sorozatos próbálkozás után, kiderült, hogy jócskán egyedire sikeredett. Ezúttal, is kicsit fejtegetem, persze a saját véleményemet is hangoztatva, hogy mitől is döglött, illetve döglik ma is a légy. Hiszen a sorozat, sokadjára is újra nézhető, és élvezhető, ami nálam elég nagy kincs.

A történet: Adott két leginkább beépített rendőr, Sonny Crockett és Ricardo Tubbs, akik társak lesznek, és az együtt töltött szolgálai idejüket meséli el a sorozat. Ezt ennyire egyszerűen össze lehet foglalni, de a részletekben van az ördög elrejtve. A sorozat, kezdeti hajtó ereje a bosszú, mind a két főhősnél, később az erős motivációkkal szinte végig képben van sorozat, egy – két gyengébben sikerült sztorit leszámítva. Nem maradnak, elvarratlan szálak, még akkor se, amikor több évados szünetről beszélünk egy történetben. Nincs túlzottan, csak a két főhősre fókuszálva, minden fő és mellékkarakternek, meg van a maga mesélni valója. Végül is kikövetkeztethetjük, hogy az idő előre haladtával, az egész osztály, főszereplővé válik, de Castillo hadnagy a felettesük, mindenféleképp. Egyértelműen karakter hű és centrikus a sorozat.

A karakterek:

Több, mint 12 meghallgatást, tartottak, mire kiválasztották a szereplőket, és nem csak a főbb karakterekre helyeztek hatalmas hangsúlyt, hanem a rosszfiúkra, beugrókra is. Találkozhatunk: pl. Bruce Willissel, Liam Neesonal, Helena Boham Carterrel, Melanie Griffithel, Ben Stillerrel, vagy Phill Collinsal, csak hogy a leghíresebbeket említsem. Willis kifejezetten nagyot alakít. Érdemes megnézni, a vele készült epizódot, amire már az első pár részben belebotlik az ember.

James Sonny Crockett(Sony Burnett):

 Alakító színésze Don Johnson: Sonny olyan mint Miami, napsütötte, könnyed. Zsarunak kőkemény. Kicsit, megtört és gyűrött, de tapasztalt, és önfejűsége ellenére, nos az egyik legjobb. A magánélete romokban, és nem csak rá, de végig az egész sorozatra jellemző, hogy karaktereink párkapcsolatai, csak ritkán derűsek, mindig tönkre teszi az erőszak, vagy annak következményei. Háttértörténete szerint, egykori focisztár, aki megjárta Vietnamot, ezek után lett rendőr. Senkit ne lepjen meg, hogy Vietnam, és Kuba témája fel-fel tűnik a sorozatban, hiszen a 80-as években járunk.

Ricardo Tubbs (Cooper): Alakítója Philiph Michael Thomas. Rico, a bátyja miatt kerül Miamiben, egyébként, már az első két epizódban kiderül, hogy, csak közrendőr, és bátyja személyiségét , használja fel, a bosszúhoz. A bosszú, ami összehozza Crockettal, mert ugyanaz az ember okozta Sonny társának halálát is. Stílusban, teljesen különbözőek. Teljesen mást képviselnek, más zenét szeretnek, máshogy öltözködnek. Az alkotók kifejezetten aprólékosra vették, a sorozat minden karakterét, utólag nézve centiről centire.

Sonny Crockett, és Ricardo Tubbs

Martin Castillo hadnagy: Alakítója Edward James Almas: Castillo csendes típusa, hogy is mondjam, egy titkos kung fu harcos rejt. Óriási kedvencem, olyan, mint egy fantom, és Charles Bronson keveréke. Japán és maffia rokoni kapcsolatokkal. Nem ő a nyomozók főnöke kedvence, Lou Rodrigezt váltja a csapat élén, Nyilvánvalóan eladhatóbb karaktert láttak Castillo személyében.

Martin Castillo hadnagy

Gina Navarro Calabrese (Saundra Santiago) és Turdy Joplin(Olivia Brown) A két csinos nyomozónő állandó tagja a csapatnak. Gina egy ideig együtt van Sonnyval, a válása alatt és körülbelül az első évad nagy részében, később a szerelem, érthető okokból, az erőszak jelzem itt is ok, elhalványul.

Gina Navarro Calabrese, és Trudy Joplin

Stanley Switek (Michael Talbot és Larry Zito( Jhon Diehl): A sorozat gügye bogaras párosa. Mintha az lenne a dolguk, hogy sok esetben komikus színt hozzanak az epizódokba. Viszont később az egyik legszomorúbb tónust ők ütik meg.

Stanly Switek és Larry Zito

Nem fukarkodtak a stábosok azzal sem, hogy állandó mellékszereplőket alkalmaztak, akiket nem cseréltek le, sőt nem változott a viselkedésük, jellemük soha zavaróan, ami nálam csillagos ötös. Szépen kidolgozták történetüket, ügyelve a tévedések elkerülésével.

Agresszió, kokain, fegyverkereskedelem, maffia, korrupció. Folyamatos szereplője a Miami Vicenak, aprólékosan, okosan adagolva,beleépítve szereplőink mindennapjaiba, hirtelen sorsfordulatokat generálva, számtalan oldalukat előtérbe helyezve, reálisan kezelve. Hőseink nem szuperhősök, sebezhetőek, lelkileg testileg egyaránt. Italba, szerencsejátékba menekülnek, és nagyon tudnának szeretni, csak hát a "zsaruélet".

Mivel nem szeretek mai szóhasználattal spoilerezni, a szereplők sorsáról, nem írok, aki kíváncsi nézzen bele, vagy nézze végig, már az érzés megéri.

Főbb szerepet kap a város szinte minden porcikáját bejárjuk, házról-házra. Az autók, a fegyverek. A divat Armani, Versace, Hugo Boss ruhákat jelent, amiket sokszor kifejezetten a karakterekre terveztek. A klipszerű jelenetek, a zenei aláfestés alattuk többek között: Genesis, Painter Sisters, Tina Turner, Billy Idol. A Jan Hammer -féle főcímdal első osztályú, kettő Grammyt is kapott.

Két főszereplő autó volt, Ferrari Daytona, Testarrosa, a második autó a harmadik évadtól, vált állandó szereplővé.

Ahogyan a Saint Vitus Dance, egy 42' Endeavor vitorlás, amiben Crockett lakik a sorozat nagy részében. Illetve több összesen 5 motorcsónakot használtak. Ebből egyet Don Johnson meg is kapott ajándékba, a forgatások befejezése után. A leghallgatagabb, és a legmulatságosabb jeleneteket, Elvis az aligátor hozta, aki Sonny állandó hálótársa, és vendégriasztója, és házőrzője volt a Saint Vitusnak.

Párosunk a Ferrari Daytonában:

Majd később a Testarrosában:

Összegezve, néha nem árt alaposnak lenni, és rászánni az anyagiakat, ha egy történetben van fantázia, mert ennyire egyedivé, és utánozhatatlanná válhat. A cselekmény, a karakterformálása, olyan szinten megemeli a szereplők, sőt még a helyszínek közötti kémiát is, hogy ezt még a Colin Farell, és Jamie Fox főszereplésével elkészült mozifilm sem tudta felidézni. Valahogy nem is vártam tőle, azt, hogy öt év történéseit, drámáit szerelmeit visszaadják egy fél este alatt. Sorozat utóélete virágzik utalásokban, gondoljunk Bad boys filmekre, videojátékokra, sőt a ruhaiparra. Tanulság a jelenkornak, a 80-as évek korosztálya nem volt ciki, tudtak nagyot maradandót alkotni, ami se nem giccses, se nem nevetséges nem lett az idő elteltével. Egy élmény volt újra végig nézni a sorozatot, és habár a szereplők nem lettek mozisztárok, de fogalmak azok biztosan, és még valami, ha valaki az igaz Sonnyra, és Ricora kíváncsi, ne a filmet nézze, mert csak halvány másai a karakterek egykori énjüknek. Jó trópusi hangulatot kívánok mindenkinek, remélem kedvet csináltam hozzá.