Amikor megláttalak, kíváncsivá tettél. Nem találtalak szépnek, de érdekesnek, annak igen. Jót nevettem rajtad és évekig nem is figyeltem rád.
Újra feltűntél, és csak csodáltalak, olyan szépek a szemeid, nem te vagy szép, csak szemeid – gondoltam – Azok az égszínű univerzumok. Dühöt éreztem, ha megláttam, hogy más nőre nézzel vággyal, vagy éppen ő akart többet. Belefáradtam, tovább álltam, mert mindig a „másik”.
Az idő jó gyógyir. Sikerült, beleszerettem másba, és szépen kezdett kibontakozni a közös vonzalom.
Erre hirtelen érdekelni keztelek. Ostromoltál, miközben ott volt ő, mondtad is, csodás nő, és csak egy nagyon jó barát, de mi nők tudjuk, ismerjük a praktikákat, miképpen hálozzuk be a férfit. Tudtam téged akar, az én valóra vált álmomat, de beléd szerettem. Nemet mondtam, az egész életem eddig arra tanított, hogyan ne veszítsem el a józan eszem. Szerelem, kontra észérvek esetén nekem sosem a szerelem nyert, lehetséges nagy hiba. Ígérgettél, egy olyan embernek, akinek kevesek a szavak. Sokan mondtak már nekem szépeket, te pedig későn érkeztél, és igazam lett.
Amikor nem jelentkeztél, vártalak, eltelt az első hónap nélküled, tudtam az aljas álszent női praktika nyert. Már az övé vagy.
Nemrégen a saját magam is láttam.
Összetörtél. Tomboltam,ahol senki nem lát. Nem tudtam parancsolni, azoknak az átkozott hormonoknak. Hol tudta volna felvenni a józanság a lelki fájdalommal a versenyt akkor? Nem volt nap, hogy ne sírtam volna, hogy ne fájt volna, a kegyetlensége, igen az ő kegyetlensége.
Aztán csend lett, minden erőmet összeszedve nyomtam be lelkem „DELETE” gombját, küszködtem, mert úgy éreztem, a csodát amit te adtál nekem, kitépem magamból. Dolgozni kezdtem, mindig azzal foglalkoztam, amit élvezek, hogy csak rátok ne gondoljak, hogy együtt vagytok és ő most nagyon boldog, hogy te vagy neki.
Lassan könnyebbek lettek a napok, és most már az éjjelek is. A tudatom tele van munkával, a következő nap feladataival, és nem veletek. Ebben a szerelmi háromszögben, csak én voltam egyenes, mégis csak én kaptam nagy sebeket. Lenyomtátok magatokat erőszakkal a torkomon, és én megettelek.
Felálltam, és egyenesre húzott gerincel, nézek szembe a jövővel. Nem vagytok többek számomra egy baleseti hegnél, ami néha viszket.
