Csepereg, csepereg az eső.
Jön a változékony idő.
Meggyújtok egy gyertyát.
Szeretem, a hangját,
ahogy serceg a kanóc.
Emlékszem rád.
Visszaköszön fekete szád.
Ahogy peregnek a cseppek,
mosolyog újra vízszínű
szemed.
Kabátod surrogó hangja,
a bőr nedves illata.
Fogcsikorgatás,
és a ragyogás,
a sötétben.
Tudom, figyelsz engem,
az éjszaka mélyében.
S várod mikor, bukom
végre hozzád én is.
Elhamvadtan
véres kezeid közé.
