Olvasó napló 2.

Elrettentően rettenetes: Tarzan a rettenetes(1921) (Edgar Rice Burraroughs)

Nagy kiábrándultságomban, hol is kezdhetném. Talán kezdjük az íróval, aki kifejezetten megélhetési író volt. Viszont abban elég jó a 20. század egyik legolvasottabb amerikai írójáról beszélhetünk. Tehetsége leginkább az íráshoz volt, más vállalkozásai rendszerint kudarcba fulladtak.¹

Élete csődben volt, mikor megírta első Tarzan regényét ² Szinte párhuzamosan, dolgozott a Mars köteteken is amiket az arizóniai katona emlékek ihlettek, csak a Marsra helyezte át a cselekményét. Az All -Story magazinban epizódonként jelent meg, majd később szintét regénysorozattá ért. Szintén emlékeket használt fel, a Tarzan regényei alaptémájához is, igaz nem a sajátjait. Az ötleteket, barátnője adta, akinek főnöke Tom Barnett sokat beszélt afrikai élményeiről. Később a regénysorozat kiadására is a Tom Barnett biztatta. A történet sikerét látva, otthagyta akkori állását, és hivatásos íróként kezdett dolgozni. Megmaradt a ponyva műfajánál.

Maga a mű, ami a nyolcadik regényként jelent meg, is ezt tükrözi vissza. Mondhatni kielégíti a kalandregény műfaját, annál vajmi több élményt nem igazán adva a mai kor olvasójának. Igazság szerint, hőseink útjukat járják, a kiinduló pont sem egyéb, mint a jól ismert Tarzan keresi Janet. Minő meglepő fordulat? Mintha a legutóbbi nagy mozifilmben is épp ebbe a kiinduló pontba estem volna bele. Na de kezdjük az elején. A kaland kezdetén, keresik egymást a szerelmesek, igazság szerint van három Tarzan, és három Jane, karakterváltozatunk. A részletek kedvéért, Tarzan- Jane, Omat – Pan At Lee, Taden – Oloa, csupán a színük más, leegyszerűsítve. Nekem személy szerint, feltűnően töltelék szereplőnek sejlett a másik két páros, mintha a szerepük, nem lett volna több, a cselekmény némi előmozdításánál, illetve a két főszereplő, még náluk is magasabb jellemének kihangsúlyozásánál. Ami Tarzant illeti, eszesebb és nemesebb mint Odüsszeiusz, és majd csak erősebb, mint Akhileusz. Teste, akár egy görög római szobornak, így hát mi sem természetesebb, hogy bármelyik dzsungeli törzzsel, elhiteti első látásra, hogy ő bizony „Isten fia”. Ami a törzseket illeti, leginkább azték- maja beütésűek, innen lehet az emberáldozat kihangsúlyozása is. Amit maga az író is helytelenít, később Tarzan el is éri, hogy ne legyen több. Ami a negatív szereplőket illeti, ahol a történet kicsit gyenge lábakon áll, egy - két rosszindulatú és bajkeverő papot, önhibáján kívül ellenséggé vált királyt beleértve, nem nagyon háborgatják fel az amúgy is, csak kicsit iszapos állóvizet. Érdemesnek tekinthető még a német, Obergatz, aki korábban fogságba ejtette Janet. Kicsit  német Jack Hunteres, de inkább karót nyelt német. Mi sem természetesebb, hogy ő is szeretné, megszerezni, mint a regényben lévő nagyobb hatalmú férfiak legtöbbje...még ha csak a két királyt vesszük számításba. Természetesen , a nagy szerelem Tarzan és Jane között persze kikezdhetetlen, egy percig sem adják fel, hogy együtt lehessenek. Még Jane, a Miss Robinson életmódot, is sziklaszilárdan vállalja fel (Mosartól vakló szökése után). Mondanivalójának kifejtésében sem tízcsillagos az alkotás, és úgy kell kikaparászni, egy-két sorból, néhány lényeges mondatot. Ami az emberáldozat elítélését, és milyen szép a dzsungel, és majd ide is elér a civilizáció, gondolatát illeti.

Röviden, ez nem több, egy ma már kissé unalmas kaland – szerelmes regénynél. Gyönyörű nőkkel, és harcos férfiakkal. Hatalomra törő, papokkal. Viszont a maga korában, a televízió megjelenése előtt, nem kétséges, hogy órási siker lehetett. Biztos megélhetést kínálva, ezzel az írónak.

Boldog és eredményekben gazdag Új Évet kívánok, minden olvasómnak!