A velem készült Tv interjút itt nézhetitek meg. Írásról tervekről, egyebekről. Köszönöm szépen, a csodás beszélgetést.

https://video.bvmedia.hu/20210120_koztunkelnek_szaborita_27p23mp_x264.mp4?fbclid=IwAR0TpTI4MPWEuV3Y3IcBQYxT_qOQSxIr98cXABKA4N2P9irOcXbtrsg7uHU

Írok, vagy nem írok

 

Az éjjel a sötétben, minden olyan könnyen ment. Meg volt a történet is, a kezdete, inkább. Aztán, az első koffein adag után, mihelyt bekapcsoltam a számítógépet, egy ajtókaparást kísérő kétségbeesett miákolás ráébresztett; a hőn áhított írói magány elmarad. Miután a szőrmók önkényesen ráhelyezkedett a bal combomra és könyökömre, többedjére is, azon gondolkoztam, meg kell tanulnom fél kézzel írni. A gyomrom, is sírta „ Menj már enni, te szerencsétlen, mert menten kilyukadok!” Középiskolásan okítottam rá, hogy korán hajnalban tömje tele magát, mert én bizony, lusta vagyok kaját csomagolni ábrándozás helyett. Az iskola menü, meg ehető volt egy fakírnak talán, de nem nekem. Délután fél négyig, bizony nem is látott ételt. Jó tanuló volt, ő sem szerette magában a vihart, amit a menza okozott, főleg, hogy vissza is küldte a forgószél a feladónak a maradékot. Viszont ennek ára volt, még fel sem ébredek, már eluralkodik rajtam az ehetnék. Szóval, reggeli.

Aztán majd néhány mondatot a digitális papírra vetek, csak hogy el ne felejtsem. Na nem az, hogy mi fog történni, sőt még a karakterek, is kerek-perec megvannak. Hanem a színezést, mert kell az a szálloda, kellenek, hogy ki milyen italt szeret, sőt még az is, hogy milyen papucsban ejtőzik elalvás előtt. Aztán mire eljutok idáig, már fel a csizma és nagykabát, mindenki éhes és szomjas. Mert ez így természetes vidéken. Így lesz tojás, és hús, tavasszal tej, nyáron pedig zöldség és gyümölcs a falusi embernek.

Delírium(1)

 

Arcunk, majd összeér.

Állunk a tűz előtt.

Erre, vágytál,

most, fényjátszótér.

Könnyezem.

Te nevetsz.

Agyon vernélek,

ha tehetném,

mégsem ütlek.

Neked, miért nem fáj,

mi fölemészt?

Miért, engem?

S mikor?

Vállad rázkódik,

hangosan kacagsz.

Mit számít sok

gyertyacsonk?

Butabőlcs gyermek,

ujjheggyel lopott könnyek.

Ajkad titokként nyeli le,

a legfontosabbakkal.

Tudhatatlanokról tudva

hallgatok,

s hallom:

- Na ez számít!

- Suttogod.

(2021. 1. 11)