Tükörikrek

Szüntelenül fogod kezem.

Isten se gondolta volna,

még az ördög se.

A tükör két oldala,

csakis fekete.

Ugyanazon tragédia.

Te túlfutottad,

én meg fogtam,

egy ásót.

„ Az élet kedvesem

akkor még más volt!”–

nevetsz.

Én csak probáltam

kitépni,

amit te befoltoztál.

Frivol bukfenc,

hogy most járni

tanítasz.

Vissza fogom kezed.

Piszkosul kellesz!

A tükör csak így tiszta,

nem húzhatlak vissza.

S te csak tolsz előre.