Történt egyszer, hogy egy kedves
ismerősöm, aki úgy általában jót akar nekem, és most legyünk
kegyetlenül őszinték, mi emberek nagyon is ritkán akarunk tényleg
jót embertársainknak. Ilyen gyarló ám az ember. Azt mondta, olyan
furcsa figurát, mint én bizony még nem látott. A másik meg azt
mondta egyenes a kárhozatra jutok. Na de, hogy miért is van ez? Ha
külső szemlélőként vizsgálom magam, tényleg fura vagyok.
Spirituális vagyok, bár úgy gondolom az embereknek, gyakran elég
érdekes képzelgéseik vannak, a spirituális társaikkal
kapcsolatban, ezért döntöttem úgy, hogy egy két jellemzőt
összeszedek rólunk, akik ennyire mások vagyunk.
Szóval, miről gyanakodhatsz, hogy
erősen spirituális személlyel van dolgod. Az első legfontosabb
dolog, hogy nem vagyunk divatmajmok. A mai narcisztikus közegből
azonnal kitűnünk. Általában, mi vagyunk, azok, akiken nevetnek.
Úgy öltözünk, ahogy jól esik, úgy beszélünk, ahogy jól esik,
egyszerűen hidegen hagy minket a divat, mint téma, meg a smink, meg
úgy egyáltalán a külcsín. Ennek ellenére bámészkodó, és
szemlélődő a viselkedésünk, szeretjük látatlanba tanulmányozni
az emberek viselkedését, vagy még rosszabb, nem is vesszük észre
a körülöttünk lévőket, mert gondolatban, éppen nagyon máshol
járunk.
Nem halunk szörnyet egy
párkapcsolatért, sőt úgy tűnik nem is érdekelnek, minket az
ellenkező nem képviselői. Azért ez nem egészen így van, csak mi
másként gondolkodók túllépünk a szerelem testi béklyóján, és
tudunk nagyon halkan szeretni, és csupán akkor jelen lenni, ha
kérnek belőlünk. Ez végigkíséri, az emberi kapcsolatainkat is,
ha szükség van ránk, ott vagyunk, de ha nem igénylik a
jelenlétünket, nem erőltetjük rá magunkat senkire. Mindenkit,
aki kapcsolatba lép velünk, kedvesen fogadunk, meghallgatjuk, és
ha szüksége van segítségre szívesen segítünk.
Nem vagyunk templomba járók, nagyon
nem. Nem kell emiatt megijedni, nincs kapcsolatunk az ördöggel,
vagy Luciferrel, de ez sem teljesen igaz, de ez most bonyolult
történet, viszont nem vagyunk sátánisták, és nem iszunk vért,
meg nincsenek emberáldozataink stb. Tanulmányozzuk, az egyházak
tanításait, ismerkedünk a különböző világnézetekben rejlő
igazságokban, és megkeressük, és folyton ápoljuk a saját
utunkat, Istenhez, vagy forráshoz, vagy nevezzük a legfőbb
hatalomnak.
Szeretjük az állatokat, sok a
vegetáriánus köztünk. Értékeljük a természeti csodákat, és
fel is tudjuk használni őket. Ismerjük a természet nyelvét, és
betartjuk a törtvényeit.
Használunk spirituális eszközöket,
kártyák, ingák, kristályok stb. Különböző rituálékat,
amennyiben szükségét látjuk. Van, aki megérzi a jövőt, van aki
halottlátó ilyen is előfordul. Ezeket a képességeket, nem
tanuljuk, leginkább örököljük, az érzékenységet.
Már gyerekként, is mások voltunk. A
társadalom, mindig is kiközösített minket. Először nagyon
rosszul esett, de megkerestük az utunkat, és köszönjük szépen,
mi nagyon jól vagyunk. Nem vágyunk vissza, a narcisztikus emberi
közösségekbe. Ha szükség van ránk, ott vagyunk, és nekünk
ennyi elég.
Az emberek, pedig, mindig attól
félnek, amit nem ismernek.
