Amennyiben egy mondatban kellene
összefoglalni, szorgalmas év volt 2018. Rekordot, döntött az
oldal, ami a bejegyzések számát illeti. Átlagosítva, hetente egy
bejegyzést olvashattatok. A Facebookon már több, mint kettő
százan kíváncsiak az oldalon írottakra. Magam is sokkal
nyitottabb vagyok az olvasói igényeket illetően, és szívesen
válaszolok, az alkotással kapcsolatos kérdésitekre, amennyiben
lehetőségeim ezt megengedik. A szerzői én, is ketté vált, ha
lehet így fogalmazni. Amelyik munkám, szépirodalmi jellegű,
esetleg glossza, ezentúl nem az „írói én” munkái közé
tartoznak. A sötét oldalnak természetesen megmarad, Marius Crowen.
Szép számmal akadnak, külföldön élő olvasók is, akik
legalább akkora jelentőségűek számomra, mint magyarjaink. Az
emberi érzelmek mélyén, nincsenek sem nyelvi, sem biológiai
különbségek, legfőképpen társadalmiak. Ezen az oldalon,
semmiféleképpen.
Sorsdöntő emberi kapcsolatok, jöttek
felém, ami megerősítette, az írás iránti elkötelezettségem.
Sőt a magam módján megtanultam, harcolni, a csendes pillanatokért,
amik lehetővé tették, sokszor a versek, pillanatnyi szeszélyét,
vagy egy történet kezdeti ötletének leírását. Az évben
megosztottam, lelkem egy szeletét, az Időkapszula című, könyvben,
szerzőtársaimmal együtt. Ezúttal is köszönöm, a kötet
szülőatyjának Ilku Imrének, a felkérést, valamint gratulálok
mindenkinek, akik a könyv létrejöttéhez, valamilyen módon
hozzájárultak.
Köszönöm, azoknak az érzelmi
társaknak, aki az év alatt támogattak, ki csendes magányt teremt
a munkához, ki lelki társ, ki tanácsadó, és igen van, aki folyton
ostoroz. Mindenki egyénértékű számomra, még az angyal is, aki
csupán a sarokról sandít rám.
Nem tudtam, mindent véghez vinni, amit
terveztem, de mindenkit megnyugtatok, az írói én, nem felejt.
Mi várható a következő esztendőben:
még az író is ködösen sejt valamit, nem igaz, hogy csak azt
tudja írni fog. Vannak, futó és meg nem valósított munkák,
és nyilván lesznek, amik végre megszületnek. Az oldal is
remélhetőleg új arculatot kap, mihelyt komolyabban időt
szakíthatok eme nem legkedvesebb kedvteléshez.
Amit pedig nektek kívánok: Találjátok, meg magatokban, az elnyomott kincseiteket, és ne féljetek kinyitni, az azt rejtő ládát. Álmodjatok, mint a gyermekek, és higgyetek abban, hogy nincs lehetetlen.
Őszinte szeretettel, kívánok nektek, csodás elkövetező esztendőt!
Szabó
Rita — Marius Crowen
