A tűz mely egykor benned
élt,
Mond hova tűnt, ó
prédikátor.
Dicsőséged, nem ér
véget.
Te kérlelő diktátor.
Ki vagy te prédikátor?
Játékszerrel uralva
időt.
Zúgsz a halhatatlanságon
át.
Hittük, hogy magával
ragadván
A halál, nem látunk
többet.
Ajkad, ajkad mégis
kiált.
S megyünk utánad,
vakon.
Szent esszencia titkát,
suttogva.
Tudtad, nem leszel több,
mint áldozat.
Az igazság, csak minket
érdekel.
A hatalomnak kell, az
alázat.
Sosem, sosem, voltál,
gyáva kutya.
Mégis megtörték
fényed, s hagyták,
hogy őrjöngj szenvedve.
Lelked kába világba
taszították.
Mégsem hallgattál.
Kellett volna!
Megkíméltek volna!
Csak alattomosan
megöltek,
S szégyen lett neved.
Miért választottad a
lelked?
S adtál, többet, és
többet.
Az utolsó leheletig.
Prédikátor
maradtál,s pimaszul
bátor.
A halál volt szemedben.
Mosolyod szeretetben.
Így bolyongtál a
virágok között.
Az erőd elhagyott,
De a lelked nem
költözött.
