A lány párás szeméből, a
mérhetetlen bánat beszélt. Kosarában apró fehér fanyarú illatú
Cickafarkakkal sétált be a mezőkről, hogy szabadon visszatérjen
nemsokára, egy tucat vastag virágillatú papírlappal. Tapintásuk
érdes volt, és amikor a lány fürge lúdtolla táncolni kezdett,
tücsöktáncot zenéltek.
Szembe fordult velem, önálló éltre
kelt medúza-vörös haja – Szeretlek – mondta, olyan tisztán,
mit még nem hallottam soha. Mintha hatvan csataló dübörgött
volna mellkasomban.
A férfi a teraszról nézte, a
narancsosan izzó városi utcákat. Már a második szál cigarettát
szívta el, pedig ritkán dohányzott. Felejtenie kellett, a szót,
az édes lángokat szóró álmot. Elkergetni a szilaj ménest, és
visszafeküdni, csokoládé-fekete szeretője mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése