Amikor megláttalak, kíváncsivá
tettél. Nem találtalak szépnek, de érdekesnek, annak igen. Jót
nevettem rajtad és évekig nem is figyeltem rád.
Újra feltűntél, és csak
csodáltalak, olyan szépek a szemeid, nem te vagy szép, csak
szemeid – gondoltam – Azok az égszínű univerzumok. Dühöt
éreztem, ha megláttam, hogy más nőre nézzel vággyal, vagy éppen
ő akart többet. Belefáradtam, tovább álltam, mert mindig a
„másik”.
Az idő jó gyógyir. Sikerült,
beleszerettem másba, és szépen kezdett kibontakozni a közös
vonzalom.
Erre hirtelen érdekelni keztelek.
Ostromoltál, miközben ott volt ő, mondtad is, csodás nő, és
csak egy nagyon jó barát, de mi nők tudjuk, ismerjük a
praktikákat, miképpen hálozzuk be a férfit. Tudtam téged akar,
az én valóra vált álmomat, de beléd szerettem. Nemet mondtam, az
egész életem eddig arra tanított, hogyan ne veszítsem el a józan
eszem. Szerelem, kontra észérvek esetén nekem sosem a szerelem
nyert, lehetséges nagy hiba. Ígérgettél, egy olyan embernek,
akinek kevesek a szavak. Sokan mondtak már nekem szépeket, te pedig
későn érkeztél, és igazam lett.
Amikor nem jelentkeztél, vártalak,
eltelt az első hónap nélküled, tudtam az aljas álszent női
praktika nyert. Már az övé vagy.
Nemrégen a saját magam is láttam.
Összetörtél. Tomboltam,ahol
senki nem lát. Nem tudtam parancsolni, azoknak az átkozott
hormonoknak. Hol tudta volna felvenni a józanság a lelki
fájdalommal a versenyt akkor? Nem volt nap, hogy ne sírtam volna,
hogy ne fájt volna, a kegyetlensége, igen az ő kegyetlensége.
Aztán csend lett, minden erőmet
összeszedve nyomtam be lelkem „DELETE” gombját, küszködtem,
mert úgy éreztem, a csodát amit te adtál nekem, kitépem magamból.
Dolgozni kezdtem, mindig azzal foglalkoztam, amit élvezek, hogy csak
rátok ne gondoljak, hogy együtt vagytok és ő most nagyon boldog,
hogy te vagy neki.
Lassan könnyebbek lettek a napok, és
most már az éjjelek is. A tudatom tele van munkával, a következő
nap feladataival, és nem veletek. Ebben a szerelmi háromszögben,
csak én voltam egyenes, mégis csak én kaptam nagy sebeket.
Lenyomtátok magatokat erőszakkal a torkomon, és én megettelek.
Felálltam, és egyenesre húzott
gerincel, nézek szembe a jövővel. Nem vagytok többek számomra
egy baleseti hegnél, ami néha viszket.