Ő több, mint egy templomokból, ránk néző, cselekedeteket véghezvitt árnykép...és több , mint egy idegen felsőbbrendű civilizáció kolóniája...egyszerűen több..mindennél, amit valaha láttam, és ismertem...
Őt nem tudom, kopott könyvekből felidézni, és nincs beleírva a gyermekkori mesék felsejlő emlékeiben sem...
Ő bele van táplálva, legtitkosabb zsigereimbe...
És benne van a föld egyetlen szusszanásában...
Ő minden
A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2011. július 15., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Talán eddigi filmes cikkeim egyik legnehezebbje ez a megemlékezés. Ez az ember egy legenda volt, a szomorú, hogy egy reménytelen harc kell...
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Thrunks úgy állt Molly mellett, az űrhajó vezérlője előtt, mintha oda ragasztották volna. A lány remekül boldogult, leszámítva vörös arcát...