D-B-Z az utolsó háború: 11. fejezet: A düh harcosa

 

Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, vagy a törmelékek és a lebukás veszélye vagy az ismeretlen hol fekete hol lila köd, amiben ki tudja mik rejtőztek. A bolygót megszálló sereg a három termetes idegen űrhajókból ítélve nem volt túl nagy. Talán pár ezer fős volt, legalábbis erről árulkodott a három nagy anyahajó, aminek árulkodó dokkjait az ismerős szem azonnal kiszúrta.

– Ahogy elnézem, kisebb személyszállító hajókon érkezhettek a felszínre, ezek itt nagy valószínűséggel anyahajók – szólalt meg, miközben átgondoltan közeledett az idegen bolygó felszínéhez. Gohan a hajó üvegének támasztotta a homlokát, úgy nézett a törmelékek közé, Thrunks pedig a társaságukhoz idő közben csatlakozó Sátánnal nézett feszülten össze.

– Rejtsük el a Kít! – mondta Sátán és áttetsző szemével Molly szemébe nézett, aki elkapta fejét és rázkódás mentesen letette a hajót. A föld kietlen volt, járművük szinte egy méterre a talajt borító mély porba süllyedt, és azt sem egyenesen, valami feltartotta a hajó egyik lábát, de nem annyira, hogy gondot okozzon a kiszállásuk. A három férfi előre ment, és a porral teli légkörbe bámult, amit Moly nem igazán látott át, az arca elé emelte alkarját, miközben megállt a lépcső tetején. Az orrát égett illat és néha, maróan édeskés savanyú szag ostromolta.

– Várjanak! Adok némi fémízű támogatást – mondta, és visszafordult pár másodpercre a fedélzetre, hogy kihajintva, egy pukkanás kíséretében, majd két és fél méteres harci droidok váza csillanjon fel, amiket a sisakját felvéve, tudott irányítani.

– És itt van ez a kapszula, a pár hónappal ezelőtti rendszer vizsgalatkor találtam – vágta földhöz, a kopott kapszulát a „VÉSZ ESETÉN, BONTANDÓ!!!” felirattal. A lány tudta, hogy Thrunks néhai anyjának a készletéből hozta a hajóra, még akkor is, hacsak megérzésre hagyatkozott. A robbanás nyomában, ember magasságú füstfelhő szállt föl, az amúgy is fullasztó száraz levegőbe, így a lány köhécselni kezdett a torkát irritáló érzéstől. Egy vörös palást libbent fel a vastag fémbetétes bakancsnak csapódva a szemei előtt, amely széles vállakba torkollott. Fölötte felütötte magát a fémes cápauszonyba végződő fej. A lány idegei ösztönösen megremegtek, pedig a fémember még csak hátra sem nézett. Az őt körülvevő másik férfiakra biccentett, és enyhén jobbra -balra fordítva a fejét pásztázott.

– Szükségünk van a segítségedre! – mondta a szemébe nézve Sátán.

– Értem – tette világos ólomszínű állára kesztyűs mutató ujját a piros köpenyes robot, miközben mereven maga elé meresztette áthatolhatatlan sárga kígyószerű szemeit.

– Thrunks menj Gammával, az anyahajókhoz, tudnunk kell, hogy mennyien vannak, és mivel állunk szemben, de kerüljétek a feltűnést!

– Gohannal, mi behatolunk a ködbe, amikor végeztünk bevárjuk egymást a köd határában. A robotok itt maradnak, – Molly Thrunks háta mögé, húzódott, elhatározta, egy tapodtat se mozdul mellőle. Lehúzta sisakján a rostélyt is kiadta a parancsot robotoknak, akik felsorakoztak a ködsáv szélén. Rövid útjuk során egyértelművé vált, hogy a zöld férfi a többiek irányítója, és ez dühítette, Nem akart ellenszenvet érezni iránta, de megremegett a gyomra, akárhányszor meghallotta a hangját, vagy csak összenézett szigorú tekintetével. Olyan sejtelem lett úrrá, mintha csak egy szakadék fölött kellene átsétálnia. Felsóhajtott, mikor megérezte Thrunks ujjait a sajátjai között, de Piccolo jéghidegen fonta keresztbe maga előtt a karjait, és lassan megingatta turbános fejét.

– A lány velünk jön! – közölte, mindenféle érzelem nélkül. Amikor a lány megérezte, hogy a fiatal férfi elengedi, ökölbe szorította dühében mind két kezét maga mellett.

– Na de! Na de! – kiáltotta, torkába görcs tolakodott a benne növekvő haragtól.

– Nem lesz baja – vetette oda Sátán a habozó Thrunksnak, mire az ránézett a lányra, majd Piccolora. Összenéztek Gammával, kinek összekoccantak fém ajkai, majd lassan felemelkedtek a földről. A lány dühe egy pillanatra a realitásérzetével együtt borult, ahogy a két vékonyodó ködbe illanó alak után bámult. Arra eszmélt, hogy az ő lábai is elhagyják a talajt, és pár másodpercig a bolygó gravitációján kezdett gondolkozni, lábai úgy kalimpáltak a talaj fölött, mint egy árva póknak, a hálója nélkül. A következő pillanatban látta meg, a Piccolo égnek emelt fehéren izzó mutató ujját, amivel egyenesen maga mellé vonzotta őt. A sikoly is belefagyott a döbbenettől, ahogy a namek, csillogó szemei a tudatát ostromolták. Pingvinként totyogott előtte, a dühtől, maga mellé feszítve ökleit. Morgott akár egy kutya, de mielőtt dühét Piccolora őrjöngte volna, annak hangja reccsentette szét a köztük lévő távolságot.

– Ne merészeld, mert menten megfojtalak! – Molly lenyelt méreggel a torkában követte a két férfit bele a sötétlila semmibe. Az első közös léptek elöl lassan oszlani kezdett a köd. Megrettent, de valahol mélyen legbelül, magának se merte bevallani, enyhe bizalmat kezdett érezni. Ahogy feltárult a horizont szemei duplájára tágultak. A lerombolt épületek látványa, és felsejlő halál bűze, éles kontrasztot nyújtott, a középkék éggel, a magas, zöldellő, kéklő hegyekkel, és a vízesésekből aláhulló folyóval. A meder menti élettel. Az ellőttük heverő romok, egykori nyüzsgő életről meséltek, a folyó partján felfelé haladva, néhány grandiózus épületek töredékei bámultak, a kékes-lilás zavaros folyóba.

– Valóban nameki kultúra lehetett itt – nézett Gohan mesterére, aki csak a fogait csikorgatta. – Érzed őket? – kérdezte Sátán.

– Arra felé – mutatott Gohan, a romok közé – gyengülő életjelet érzek.

– Indulj! – Gohan bólintott válaszként, és azonnal a levegőbe rugaszkodott. Sátán átkarolta lány derekát és a magasba emelkedett. Molly rúgott kettőt, ami teljesen hasztalan volt, majd megadva magát csüngött a férfi kezében.

– Ide figyelj! – hallotta meg – Ez nem játszótér. Életben maradsz, ha azt teszed, amit mondok, és úgy ahogy mondom.

– Miért?– nyögte ki végül – Miért választott el minket, engem és Mr. Thrunksot?

– Mert ha egymás mellett maradtok, Thrunks nem tud tisztán gondolkodni – Molly elvörösödött, az arca forróvá vált, és ösztönösen kapaszkodott a namek köpenyének mellkasán lévő barázdáiba. Hiába nem akarta, szüntelenül annak szavai a fejében :” – Ha egymás mellett maradtok Thrunks nem tud tisztán gondolkodni.”

Gohan, a sebessége határán volt, tudta, hogy, talán egy haldokló felé száguld, suhant, az egykori élettel teli épületek romjai fölött. Túl sokszor látott már hasonlókat, így csak belenyugvó morgás ült ádámcsutkája tetején.

– Francba! – reccsent fel csalódottan, mikor már nem érzett semmit, így csak sejtéseire hagyatkozva, ért földet.

– Hall engem valaki?! – kiáltotta el magát, miközben az járt a fejében, hogy Sátán megnyúzná, ha megtudná, hogy azonnal felfedte magát, de ahogy a balsejtelme súgta, semmilyen választ nem kapott. Elkezdte felemelni a romokat, és egyenként alájuk nézni, a harc utáni krátereket vizsgálta, bármiféle jelét kutatva, az esetleges életnek. Végül feladta, és lassan felemelkedve, körbepásztázta a környező utcákat. Összehúzott szemeivel igyekezett az enyhe ködön átlátni, és végre, megpillantotta, az elillanó erő forrását. Egy asszony volt hason, enyhén rózsaszínes bőrét, elárulták égre meredt vállai, térde makacsul állt a porban, haja vöröses fekete. Gohan közelebb lépett, megérintette a vállat, majd a nyakat a ritmusos dobolás után kutatva, de csak hajzuhatag hullott lejjebb mozdulatlan nedves fejen. Gohan meghátrált, az asszony, egy élettelen felfehéredett apró testet ölelt. Gohan térdére támasztotta tenyerét, és mélyeket sóhajtott, hogy megnyugtassa magát, nem akart arra gondolni, hogyha csak egy kis idővel hamarabb érkezik, egyikőjüket megmenthette volna. Felegyenesedett és energiát lőtt ki a tenyeréből, egyenesen a romokkal takart talajba, éppen csak akkora mélyedést ütve, hogy az anya és gyermeke beleférjen. Elhatározta, együtt temeti el őket, Az anyát úgy, hogy átöleli gyermekét. Letérdelt az asszony mellé, és éppen a karjába akarta venni, amikor megérezte a felé rohamosan közeledő lökést. Jobb csuklójával hárította, majd elengedve a testet azonnal talpra ugrott. A látókörébe, egy vékony tőle alacsonyabb alak ugrott be. Sziluettjét egy Gohanhoz hasonló palást borította. Fején a páncél lófarka, hosszú fekete fonott csikófarokban végződött. Bőrszerű zöld páncélzata lila tekervényekkel, kihívóan integetett Gohan felé, akárcsak kesztyűs kezében kirántott kardja.

– Vissza kellett volna menned, a táborodba katona! – mondta egyszerre halkan, de mégis akkora merészséggel, hogy a fiatal férfi háta felborsódzott. Nem volt ideje válaszolni, támadója gyors és elég erős volt ahhoz, hogy védekezésre késztette. Összeugrott rúgó lábuk, rúgások és hárítások váltották egymást kettejük között, a fiatal férfinak válaszadásra sem volt lehetősége. Szinte körkörösen hajolgatott el a kard éle elöl, amit dühtől fellángolt lelkesedés forgatott, ami csak nőtt az ellenfele szemében, ahogy képtelen volt eltalálni őt. Gohant kezdte feltüzelni, hogy energiája, ha lassan is de csökken, és a kard nagyon is ügyesen forgott körülötte, így folyamatos összpontosításra késztette. Sikerült egy blokkolt rúgást megragadnia, így megpörgette a páncélost, és legalább két-három épületnyire eltaszítani magától. Az pár fordulatot perdült a levegőben, majd harci állásba érkezett, talpai alatt felbolydult a leülepedett por, felfedve a megroggyant földet. A férfi, makacsul kereste a fekete szempárt, a páncél résében.

– Nem vagyok katona – mondta nyugodtan, és levette válltöméses súlyozott köpenyét, miközben ellenfele, szobor merevséggel figyelte. A ritka köd forróan ölelte át izmos szikár karjait, úgy érezte, mintha ezernyi apró tűvel szurkálták pőre bőrét. Lassan pislákolni kezdett haragja. Nem akart sérülést okozni, mert érezte a felé irányuló harag erejét, és tudta minden nagy erejű haragnak oka van. Úgy sejtette, hogy egy bolygólakóval van dolga.

– Egy ősi harcos khale palástot viselsz, és egy lemészárolt khale család fekszik a lábaid alatt!! – kiáltotta a támadója, és újra neki rontott. Gohan újra védekezett, energiájuk szikrákat hányt a gyorsaságtól, a férfi szánalmat érzett, és közben arra törekedett, hogy ellenfele kellemetlen támadása, ne szítsa benne feltámadó haragot. A penge a húsába mart, amitől helyreállt koncentrációja, Maga sem tudta, mi zavarta meg, megérezte a z ismerős lüktetést, és kirobbanó energiájával újra messze taszította ellenfelét. Enyhén felemelkedett a földtől, testén villámok cikáztak végig, szemszíne bekékült, haja aranyszínűen ragyogott fel. Könnyed mozdulattal letörölte a karjáról vért.

– Nem akarok veled harcolni – mondta közömbösen, és újra elindult az elhunytak felé.

– Már pedig én miszligre téplek! – hangzott a válasz némi csend után és egy újabb energia löket kíséretében, megiramodott, az idegen. A férfi kevésbé érezte a rá záporozó ütéseket, de aztán az ütések rövidesen ugyanolyan szúróak lettek. A másik harcos haja, torka köré csavarodott, amitől köhögési vágy lett úrrá torkán, Megragadta a hosszú fonatot, lerántotta magáról, a páncélost, többször megpörgette a levegőben, majd a száraz földhöz vágta. Úgy gondolta vége van a harcnak, de az idegen, kis tántorgás után megállt. Egy röpke gondolatnyi szünetet tartott, majd két kezét egymással szemben helyezte, egy egyre növekvő energia gömböt sűrítve maga előtt.

– „Ez a technika?!” – horkant fel magában, mire harci állásba helyezkedett, két karját kinyújtva tenyerei tövét össze illesztve, kiüvöltötte magából, a fehér fénycsóvát maga után rántó Kamehamáját. Éppen az utolsó pillanatban, mielőtt elérte volna ellenfelének támadása. Kettőjük energiája, egy fényrobbanás kíséretében oltotta ki egymást, éppen az orra előtt.

– Ez a technika, mintha Sátán technikáját látnám magam előtt – ráncolta szemöldökét a férfi, mielőtt hárítani kezdte az újra rázúduló ütéseket. Kétségtelen volt számára, hogy ellenfelének esze ágában sem volt befejezni a harcot. Elvakította a düh, és ezt nem is titkolta a férfi előtt. Az ütései és rúgásai Gohan erőfeszítései, és ellencsapásai ellenére, egyre keményebbek lettek. Gohan feltérképezte a másik fél mozdulatait, és megérezte a rejtett tartalékokat amikkel rendelkezett. Egyetlen rúgásba sűrítette minden erejét, és mellkason taszította ellenfelét, aki méter mélyen szántotta végig az előtte lévő romokat, hosszú csíkot húzva. A térde, amire érkezett kiterjedett repedést hagyott maga után. Megsebzett vadként nézett vissza a férfira aki immár újra fekete hajával lebegett jó pár méterre a talaj fölött, és köd, ami körülvette, szinte szilárddá vált a belőle áradó energiától. Szinte hallani lehetett, ahogy harcos a maszk mögött csikorgatja fogait, miközben a páncél indás mintázatát, lilás ragyogó fény árasztotta el, egészen a karjai végéig, ahonnan a Ki lövedékekként robbant ki, amik eszement gyorsasággal iramodtak, az időközben maga köré energia pajzsot felhúzó férfi felé. Amikor, a lövedékek célba értek, Gohannak minden tartalékját mozgósítania kellett, hogy ne omoljon össze védekezése.

– Sátán, mit tenne most? Valóban meg kell ölnöm, hogy véget érjen ez az őrület? – gondolta, miközben karjait az ég felé emelte, vélhetően az utolsó támadásához.