Boldogok voltunk, amíg angyal voltál odafenn.
Elérhetetlen, bűntelen.
Földre szálltál, hogy teljesüljenek álmaid.
A világ összetörte szárnyaid.
A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2013. február 20., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Talán eddigi filmes cikkeim egyik legnehezebbje ez a megemlékezés. Ez az ember egy legenda volt, a szomorú, hogy egy reménytelen harc kell...
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Thrunks úgy állt Molly mellett, az űrhajó vezérlője előtt, mintha oda ragasztották volna. A lány remekül boldogult, leszámítva vörös arcát...