Szereplők:
Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.
Juliette a spanyol királyné
Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok
Louis N. a jelenlegi spanyol király.
Őrök, és táncoló párok.
I.Felvonás
Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján
Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.
Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.
Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.
Angard
Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.
Alejandro Vega: Te sem változtál.
Huan De Barca: Nem.
Alejandro Vega: Rég volt.
Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.
Aljendro Vega: Diego?
Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.
Alejandro Vega: És a fiam Diego.
Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?
Alejandró Vega: Az.
Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.
Alejandro Vega: Isabella jönni akart.
A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.
Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!
Alejandro Vega: Ide ám!
Összeborulnak
Alejandro Vega: Finom illat!
Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.
Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?
Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?
Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.
Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.
Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.
Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?
Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.
Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.
Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.
Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.
Alejandro Vega: Nem?
A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..
Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.
Mindhárman kivonulnak a szalonból.
II.Felvonás
1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.
Juliette: Isabella !
Isabella Vega: Felség
Juliette: Hát újra itt,
Isabbella: Kérem hagy muatassam be...
Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.
Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.
Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?
Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.
Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.
Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és
oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...
Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.
Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.
Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.
Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.
Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.
Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?
Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.
Louis N: .Végül is nem számít.
Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.
Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.
Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.
Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.
Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.
Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?
Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába
Ma hajnalban, a szobámban!
Isabella: Felség.....
Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.
Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?
A király és Isabella megállnak.
Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.
Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.
Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.
Louis N:. A hölgy az öné.– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.
III. Felvonás
Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa
Diego de Barca:
Szerelmem, égi tözem
te vagy minden lélegzetem.
Miattad dobog még a szívem.
Szerelmem.
Szerelmem, égi tüzem.
Szerelmem, tárd ki szíved.
Enyhítsd perzselő tüzem!
Szerelmem, égi tözem
te vagy minden lélegzetem.
Miattad dobog még a szívem.
Szerelmem.
Szerelmem, égi tüzem.
Szerelmem, tárd ki szíved.
Enyhítsd perzselő tüzem!
Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.
Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.
Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.
Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.
Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.
Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.
Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.
Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.
Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.
Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.
Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?
Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.
Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.
Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.
Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.
Juliette: Maholnap érkezik.
Diego de Barca: Idejön?
Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.
Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.
Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!
Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.
Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?
Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.
Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.
Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.
Diego de Barca: És ha megölöm most?
Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.
Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!
Diego de Barca: De a gyermekem!
Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!
Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.
IV.Felvonás
Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.
Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.
Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.
Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.
Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.
Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.
Diego De Barca: Ne!
Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.
Julette: Diego! Oda akar rohani.
Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!
Diego De Barca: Nem, hagylak itt!
Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.
Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.
Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?
Julette: Igen.
Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.
Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el
Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.
Louis N: Hol van a gyerek?
Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.
Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.
Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.
Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!
Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.
Juliette:„Diego”
Szereplők:
Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.
Juliette a spanyol királyné
Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok
Louis N. a jelenlegi spanyol király.
Őrök, és táncoló párok.
I. Felvonás
Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján
Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.
Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.
Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.
Angard
Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.
Alejandro Vega: Te sem változtál.
Huan De Barca: Nem.
Alejandro Vega: Rég volt.
Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.
Aljendro Vega: Diego?
Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.
Alejandro Vega: És a fiam Diego.
Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?
Alejandró Vega: Az.
Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.
Alejandro Vega: Isabella jönni akart.
A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.
Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!
Alejandro Vega: Ide ám!
Összeborulnak
Alejandro Vega: Finom illat!
Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.
Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?
Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?
Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.
Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.
Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.
Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?
Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.
Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.
Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.
Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.
Alejandro Vega: Nem?
A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..
Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.
Mindhárman kivonulnak a szalonból.
II:Felvonás
1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.
Juliette: Isabella !
Isabella Vega: Felség
Juliette: Hát újra itt,
Isabbella: Kérem hagy muatassam be...
Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.
Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.
Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?
Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.
Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.
Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és
oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...
Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.
Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.
Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.
Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.
Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.
Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?
Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.
Louis N: .Végül is nem számít.
Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.
Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.
Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.
Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.
Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.
Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?
Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába
Ma hajnalban, a szobámban!
Isabella: Felség.....
Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.
Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?
A király és Isabella megállnak.
Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.
Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.
Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.
Louis N:. A hölgy az öné– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.
III. Felvonás
Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa
Diego de Barca:
Szerelmem, égi tözem
te vagy minden lélegzetem.
Miattad dobog még a szívem.
Szerelmem.
Szerelmem, égi tüzem.
Szerelmem, tárd ki szíved.
Enyhítsd perzselő tüzem!
Szerelmem, égi tözem
te vagy minden lélegzetem.
Miattad dobog még a szívem.
Szerelmem.
Szerelmem, égi tüzem.
Szerelmem, tárd ki szíved.
Enyhítsd perzselő tüzem!
Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.
Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.
Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.
Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.
Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.
Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.
Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.
Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.
Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.
Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.
Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?
Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.
Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.
Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.
Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.
Juliette: Maholnap érkezik.
Diego de Barca: Idejön?
Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.
Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.
Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!
Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.
Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?
Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.
Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.
Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.
Diego de Barca: És ha megölöm most?
Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.
Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!
Diego de Barca: De a gyermekem!
Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!
Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.
IV.Felvonás
Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.
Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.
Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.
Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.
Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.
Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.
Diego De Barca: Ne!
Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.
Julette: Diego! Oda akar rohani.
Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!
Diego De Barca: Nem, hagylak itt!
Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.
Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.
Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?
Julette: Igen.
Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.
Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el
Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.
Louis N: Hol van a gyerek?
Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.
Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.
Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.
Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!
Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.
Juliette:„Diego”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése