A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2017. augusztus 22., kedd
Marius Crowen Írói alkotásai: Ketyegés
Marius Crowen Írói alkotásai: Ketyegés: Egyszer minden elmúlik kedvesem, Amit, az idő ad csendesen. Halk ketyegéssel. S te csak nézed, kóbor lihegéssel, Hogy ...
Ketyegés
Egyszer minden elmúlik kedvesem,
Amit, az idő ad csendesen.
Halk ketyegéssel.
S te csak nézed, kóbor lihegéssel,
Hogy kit szeretsz már nem lehet a
tiéd.
Szavaid, nem ébresztik kéjjel.
S lépted koppanásnak hiszi a széllel.
Hiába őrzöd álmát éjjel,
Már nem érzi simogató kezed.
Idővel, nem száradnak fel könnyeid,
S mi voltál ködbe vésznek.
Gondoltaid,
mosolyt csalnak, egy emlékkel.
Nem leszel több, mint egy szürke
fénykép,
egy ócskás kiárusításon, ha
jelentettél, valamit,
Azt is elfeledték már,
S már semmi sem vár.
Csak szerelem maradsz, s az idő ketyeg
tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...