Mindenkinek békés, boldog, sikerekben, és szerencsében teljes eljövendő eszetendőt kívánok!!

http://youtu.be/3Uo0JAUWijM

Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt kívánok!!

Megjelent!!!!!

Kedves Olvasók és Szponzorok: Örömmel jelentem, hogy munkám első gyümölcse, még ha apró is, de nyomtatásban is olvasható....a szponzorok nélkül nem sikerült volna

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki már nem bír magával, és a kíváncsisággal

Ötletek, történet kezdemények és egyéb állatságok

c. új oldalt...

Ide azok az ötletek kerülnek , amik még korán sem teljesek és képlékenyek

Határbéli regék

Néha eszembe jutsz, de furcsa, csak mélyen idebenn tudok beszélni hozzád. Valójában azt sem tudom, létezel –e, vagy csupán álom vagy.  Lehet, hogy tényleg találkoztunk, ott a tűzkör közepén, ahol én megmerevedett arccal üvöltöttem. Féltem akkor és ott. Nagyon féltem. Magukkal akartak rántani, azok a fura elmeszesedett rothadó alakok. Meg akartak ölni!! Néztek rám az éhségtől kitárt fekete szájukkal. A könnyeim sós ízét éreztem a szám, és nem tudtam képes vagyok-e kiáltani a neved: - Ashe! Hol vagy Ashe? Engem védett ugyan a tűz, de féltem elégek.  Valahol mélyen éreztem jönnöd kellett.
És ott voltál. Kusza szőke hajad borzolta, a tűz, és lebegett fekete ragyogó kabátod, és néztél azzal a szigorú szemeddel. Egy szót sem szóltál, csak befaroltál mellém a fekete motoron, mégis tudtam, hogy értem jöttél. Átlendítettem lábam, a derekad mögött, és belekaroltam hajlított karjaidba.  Láttam, ahogy nézed vajon biztonságban vagyok-e. Felém fordult finoman állad, amin ott ült pajkosan a levakarhatatlan gúnyos vigyor, és ugrottunk, át a lángokon, és talán azok a furcsa rémisztő alakok megrémültek volna. Azt hiszem igen, halálra rémültek, már ha lehet ilyet elhunytakra mondani.  Szerettem volna ott maradni veled, mintha csak hozzám tartoztál volna. Pedig akkor találkoztunk először…
Felültem az ágyon, tenyerembe temettem a homlokom – Igen, csak egy újabb rémálom volt- morogtam, ahogy két éve minden nap. De most nem vertem véresre az öklöm a lambérián, mert nem féltem tovább álmodni.

A folytatás, hamarosan regényben olvasható és kézbe vehető

.... így egész ebéd alatt vizsgálgathattam. Jól megnéztem magamnak. Hogy hosszú haja volt, az nem is lepett meg, hisz apámék is hosszú loboncot viseltek. De mégis, annyira más volt, mint szüleim, vagy bármely felnőtt, akit ismertem. Bogár fekete haját, ami majdcsak a vállára omlott, gyakran rázta meg, ezért mindig úgy állt a fején, akár egy nagy szénaboglya. Az arccsontja majdnem, hogy óriási volt, az álla erős, és ha vastag szájából kitört kacagása, elővillantak nagy előreálló fehér fogai. Ilyenkor leginkább valami eszement bohócra emlékeztetett. Amikor beszélt, viszont félénk arckifejezést adtak a felső ajka alól éppen csak kivillanó fogak. Ezt a durvaságot mégis helyrehozták hatalmas szénfekete szemei. Igen, ahogy visszaemlékszem, gyerekkoromban sokszor bámultam hosszú sűrű éjfekete szempilláit, amik, ha lehunyta szemét, negyedrészt eltakarták erős arccsontját. Ha valaki ránézett, olyan érzése volt, hogy az ember, akit lát, valahogy nem tud hazudni....