Volt egyszer egy fiatal férfi, még élete virágjában sem. Jóképű, magas, különleges, és világhírű apja emlékének terhét(Bruce Lee) cipelte a vállán. Szépen elkezdett a karrierje kezdett ívelni felfelé, eljegyzett egy gyönyörű fiatal lányt, amikor szembe jött vele élete szerepe: Eric Draven.
Eric Draven, egy fiatal rockénekes volt, akit Isten ereje visszaküldött a halálból, hogy megbosszulhassa saját és menyasszonya halálát. Szépen, végig is járja, gyilkosait, és módszeresen kivégzi őket, hogy lelke megnyugvást találjon. Ezt alakította a színész, csak a bökkenő az volt, hogy nem csak a karakter, de Brandon Lee is örök megnyugvást talált, a forgatáson.
Hátborzongató történet, de igaz. Így lett kultuszfilm a Hollóból. Emlékszem, a bokáig érő bőrkabátos tinikre gyerekkoromból. A filmben Lee, legátütőbb játéka bontakozik ki. Csodálatos. A magyar szinkron, meg még rá is tesz egy lapáttal, és kész műremekké válik a film. Csak úgy csengenek a rímek, csak úgy táncol főhös. Angyal, vagy ördög? Ki-ki döntse el maga. Gonosz varázslat, de micsoda mágja! Fekete gyémánt, gyászkönnyekkel.
A pár mondatos, tartalom összefoglalás senkit ne riasszon el. Ez egy mély érzelmekkel teli film, aminek van egy örök érvényű mondanivalója: Nem csak a sírig szeretünk.
Mi pedig álmodjunk és higgyünk abban, hogy jók igazán sosem mennek el, és ha szakad, ne felejtsük el: " Örökké, nem eshet."
