A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2013. december 28., szombat
2013. december 27., péntek
Egy kis reklám :)
"A próféta élete nem egyszerű ebben a korban. Könnyen betörik a fejét, hiszen a munkája, csupán a halandók ostorozásából áll. Hiszen oly kevés ki bűntelen, és túl sok a veszendő az aratásban" (Givenne)
2013. december 26., csütörtök
Minden olvasómnak Boldog Karácsonyt kívánok!
Sajnos csak így utólag.
Mindenkinek kívánom azt, hogy ebben a jónak látszani kívánó világunkban, megtalálja a hitet önmagában. A szeretetben pedig a reményt a jobb eljövendőben.
2013. november 20., szerda
Elfordulva
Vége, feladom.
Két őszinte év.
Szerelem volt,
Nem tagadom.
Az ellentétek vihara.
Szenvedély és józanság.
Mint a jég és tűz.
Betörtek, behódoltam.
Jött a vesztem, tudtam.
Én a hűvös, ész.
Te az arrogáns őrült.
Halálos kombináció.
Te ugrottál, és mentettelek.
Próbáltalak megtartani,
a szakadék szélén.
Mond, nem látod,
hogy papírból vannak
a szárnyaid,
És nem vagy igazából
angyal?
Mit kezdhetnék, a téveszmés
agyaddal ? !
Hazug a világ.
Mert szeret az lenni.
Ó kedves nem tudlak
megmenteni.
Zuhansz, önimádattól
átitatott lángoló szárnyakkal.
Egy darabig repülsz még.
Aztán a porba hullsz.
Feledés porában szépséged.
Kit érdekel, majd az egyéniséged,
ami színészet csupán.
Maradsz ostoba ember,
Aki, ugyan még mer,
de már nem nyer.
Öreg vén vesztes kutya.
Csak ennyi leszel,
Mint számtalan elődöd.
Az idő könyörtelen.
Nem mentheted a bőröd.
Ostoba ember.
Papírmasé szárnyakkal.
Nem létezik angyal.
A halhatatlanság elixíre,
Nem nyerhető el,
Karizmával.
Ahhoz szív kell,
ami benned volt, egykor.
Míg el nem borította fejed
az eszme,
Hogy te, mindenkinél
nagyobb vagy.
És vége, megtanultam:
Nem lehet mindenkit
megmenteni.
Van, akit hagyni kell
lezuhanni.
2013. november 15., péntek
De ja vu!!!
"- Te vagy az ördög – suttogta a sheriff, a félelemtől összekoccantak a fogai. Segítséget senkitől sem várhatott, hallotta a falon túlról, kollégái rekedt köhögését. Az alak eközben minden rongyától megszabadulva, összeéget, izzó testével diadalmasan állt fölötte. Akár egy pokol kutyáival szétmarcangoltatott szörnyeteg. Szemei türkiz golyóként izzva világították meg a helységet, legyőzve a feketén gomolygó füstöt. Újra felhangzott gúnyos, öblös kacaja.
- Csak nézőpont kérdése, valakinek biztos az ördöge vagyok – lángok lassan elhaltak, és csak apró szikra csillagocskák táncolták körbe a robosztus testű óriást, aki immár tűztől megfeketedett, ráncos bőrével állt előtte.
- A régi premontrei parókiában várlak, holnap délután háromkor. Ott légy vagy különben eljövök érted – mutatott a szemei közé, az ijesztő lény. Aztán milliónyi tűzszikrává változva tűnt el. Semmi mást nem hagyva maga után, csak dermesztő félhomályt."
(Részlet: De ja vu)
2013. november 5., kedd
Elkészült!!!
Elkészült a Facebookon, is az író oldal. Fogadjátok szeretettel.
Az előnye, hogy közelebről is megismerhettek, egészen az apró felvillanó gondolatokig.
Na meg egyébb, apróságok.
https://www.facebook.com/groups/192411964111880/
Az előnye, hogy közelebről is megismerhettek, egészen az apró felvillanó gondolatokig.
Na meg egyébb, apróságok.
https://www.facebook.com/groups/192411964111880/
2013. október 31., csütörtök
Határbéli regék 2: Givenne éneke
Jaj, Fekete madár!
Szeretlek, de kár.
Hullik a pehely,
Néma a táj.
Fekete madár.
Süvít a hangod
A fejem fölött.
Szállj, szabadon szállj,
Fekete madár!
Keresem árnyad,
Töltsd ki az vágyad.
Győzd le a halált!
Szállj fekete madár.
Ragyogó szemed
Aranyló bosszúvágy,
Fekete madár.
Megtorlás tüze hangodban.
Szenvedj a karomban,
Folyjon bíbor könnyed.
Szerethetnélek akár,
Csak talán nem kár?
Fekete madár.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Elnéze m a mai világot, a mai közembereket. Azon gondolkozom, nagyanyáink miért tudtak egy életen át, egy férfit szeretni, hacsak a sors n...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
-
Előre leszögezem, én is keresztény vagyok, habár akaratomon kívül kereszteltek meg, mint mondjuk általában a gyerekeket. Hiszem azt, hogy ...