"- Te vagy az ördög – suttogta a sheriff, a félelemtől összekoccantak a fogai. Segítséget senkitől sem várhatott, hallotta a falon túlról, kollégái rekedt köhögését. Az alak eközben minden rongyától megszabadulva, összeéget, izzó testével diadalmasan állt fölötte. Akár egy pokol kutyáival szétmarcangoltatott szörnyeteg. Szemei türkiz golyóként izzva világították meg a helységet, legyőzve a feketén gomolygó füstöt. Újra felhangzott gúnyos, öblös kacaja.
- Csak nézőpont kérdése, valakinek biztos az ördöge vagyok – lángok lassan elhaltak, és csak apró szikra csillagocskák táncolták körbe a robosztus testű óriást, aki immár tűztől megfeketedett, ráncos bőrével állt előtte.
- A régi premontrei parókiában várlak, holnap délután háromkor. Ott légy vagy különben eljövök érted – mutatott a szemei közé, az ijesztő lény. Aztán milliónyi tűzszikrává változva tűnt el. Semmi mást nem hagyva maga után, csak dermesztő félhomályt."
(Részlet: De ja vu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése