Interjú
Lana V. Asol írónővel, a Folyó túloldalán c. könyv
szerzőjével
Van
úgy, hogy a Tarot szerencsekereke, vagy nevezhetjük sorsnak tesz
egy fordulatot,és találkozik három nő, egy közös szenvedéllyel.
Aztán valahogy minden passzol, betűről – betűre, még akkor is
ha annyira mások. Aztán elindulnak egy úton, még nem tudják hova
vezet, csak azt tudják jó együtt sétálni.
Ezúton
szeretném nektek bemutatni, Kerekes Ivett társaságában Lana V.
Asol írónőt, akinek regényéig azt hittem,
hogy a fantasy
fényesebb oldala unalmas.Tévedtem.
Mikor és hogyan, és minek a
hatására kezdődött az olvasás -írás iránti szenvedélyed?
Azt hiszem az olvasás világába
édesanyám vezetett be, aki gyerekkoromban regényekből olvasott
fel. Később pedig innen-onnan kaptam néhány jó könyvet, ami
vitt tovább ezen az úton.
Az írás, nem olyan rég óta lett
része az életemnek, illetve minden napos része és azóta
szenvedély. Tinédzser koromban sokat írtam, de semmilyen célom
nem volt az írásokkal, még szárnypróbálgatásnak sem mondanám,
aztán egy jó időre el is halt. Körülbelül 4 éve fogtam bele
újra. Egyik kedvenc tanárom kiadott egy könyvet, ami nagyon
inspiráló volt, aztán ennek hatására belefogtam az első
történetembe.
Csak regény, csak fantasy, amiben
alkotsz, vagy esetleg másik műfajban is bontogatod a szárnyaid?
Csak regénnyel foglalkozom, de a
meseírás gondolatával szoktam kacérkodni, talán egyszer arra is
rászánom magam. Komolyan csak a fantasy regényeimet veszem, de
gyakorlásnak megpróbákoztam már, egyéb női közönségnek szóló
történetekkel is.
Honnan jön az ihlet? Az a bizonyos
wow érzés, amikor tollat, vagyis ma már billentyűzetet ragad az
ember.
Ez elég változó, néha elég egy
hang, egy illat, hogy valami beinduljon, vagy egy mozzanat az utcán,
szinte bármi képes jelenetek hosszú sorát generálni a fejemben.
Van olyan író, költő vagy akár
művész, aki nagy hatással van/volt rád?
Írót mondanék, és inkább a
munkássága, mint a személye hatott rám, de végérvényben a
kettő összefügg. Nagyon kedvelem Anne Rice köteteit, és azt
hiszem ő miatta foglalkoztat a halhatatlanság témaköre is.
Hiszel az igaz szerelemben? Az első
kérdésem ez volt miután elolvastam „A folyó túloldalán” c.
könyvedet.
Azt mondanám, hogy a szerelemben
hiszek. Abban az idealizált szerelemben, ami a könyvlapokon,
mesében, filmekben jelenik meg, nem hiszek. Az igaz szerelem, itt
általában úgy jelenik meg és azt hiteti el az emberrel, hogy nem
kell tenni érte semmit, hogy működjön. A valóéletben sok munka
van a „szerelem mögött”. Azt hiszem Stella története is
bemutatja ezt egy kicsit, hogy nem megy minden magától, még a sors
szerű kapcsolatok is nehezek.
De a lelkiszemeim előtt a szerelem,
nekem a szikra, azután pedig jön minden más! Ezt lehetne hosszasan
boncolgatni!
Mondakör, vagy hagyományok, vagy
akár mitológia amikből merítesz?
Tudatosan nem merítek, de írás után
néha észreveszek hasonló jegyeket, de a fejemben ez sosem úgy
történik, hogy konkrét elképzeléssel ülök le és azt írom
meg, hanem egy kis magból csírázik ki a történet, a környezet,
a karakterek, stb. Hogy válaszoljak is, sugallatot ad a kelta világ,
az ázsiai kultúra, és talán minden másból is, amit ismerek,
összetapad egy kicsi az írásaimban.
Minden írónak vannak első hősei.
Neked kik voltak azok, a minták amikből teremtettél vagy még most
is teremtesz?
Nők. Határozottan a női olvasóknak
szeretek írni!
Nem is tudom, hogy van-e olyan hősöm,
akire gondolsz.
Volt bármiféle üzenete a
történetednek, akár szimbolikusan is, vagy elsősorban
szórakoztatás volt a célod? Ezt úgy értem, annak aki járatos, a
spirituális vagy mitológiai irodalomban, annak nyilván teljesen
mást jelent, akár a folyó két oldala, sőt még talán maga Razel
az egyik főhősöd is.
Ezen sokat gondolkoztam, hogy van-e
üzenete a történetnek. Eleinte pánikban voltam, hogy talán
nincs, mert mennyivel jobb is az a történet, ami világmegváltó
gondolatokat ültet el az emberben. Aztán pedig rájöttem, hogy van
mondanivalója, hiszen minden történet minden olvasónak mást
mond, bármi is az eredeti szándékom. Az én véleményem szerint,
sok elgondolkodtató rész van benne, de főképp a szórakoztatás
volt a cél.
Hatottak vagy hatnak rád, a
hétköznapi társadalmi mindennapok? Beleírod ezt, valamilyen
formában a készülő munkáidba?
Igen, persze, szerintem a hétköznapi
dolgoktól megfogható egy történet, legyen az fantasy, sci-fi vagy
bármi. Kell a kapocs az olvasóval, hogy bele tudja élni magát a
’mesébe’.
Visszatér még valaha Stella és
Razel az írásaidban?
Ez egy nagyon bizonytalan talán. A
történet, nyitva maradt annyira, hogy van benne lehetőség a
folytatásra, de, ha ez meg is történne, akkor a könyvben szereplő
egy másik karakter kerülne főszerepbe. Játszottam már a
gondolattal, de az én elképzeléseimben szereplő történet csak
megnyílt határokkal működne, de azt annyira te kellene tűzdelni
politikával, hogy arra még nem készültem fel.
Terveid a jövőre nézve, az írás
kapcsán?
A legrövidebb távú tervem, hogy
megírjam a befejezést a trilógiámhoz. A hosszútávú pedig
természetesen az, hogy még rengetek könyvet írjak és kiadassak.
Ötleteim szerencsére vannak!