A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2013. augusztus 20., kedd
Most jött el a nyáriszünet ideje!
Kedves olvasóim, bár remélem nem megy el a kedevetek tőlem, számotokra szomorú hír, hogy nyáriszünetet kell tartanom. A rengeteg hivatalos pályázati munkám és a civil hátköznapi munkám miatt. Egyenlőre nem tudokszámítógép előtt dolgozni. Az idő kérdéses, hogy meddig!! De igyekszem írottan rögzíteni a története ket. A héten valószínűleg nem lesz kiber- munka.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
-
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu...
-
Változó erők Ganasa szíve a torkában lüktetett. Sikítani szeretett volna, vagy csak zúzni, ami a kezei közé kerül, legyen az bárm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése