A meg nem született léleknek azt mondja az úr:- Hamarosan leszületsz a földre. Fogsz egy keveset örülni, és adok egy kevés boldogságot is, mert olyan nagyon szeretlek gyermekem. Adok a hátizsákodba végtelen küzdelmet, hogy meg nem éhezd az izgalmat, és sok- sok keserűséget is, hogy azért a kis boldogságért nagyon szeres engem.
- Miért, kapok oly kevés jót Uram?
- kérdezi a lélek.
- Azért, mert az túl unalmas lenne innen nézve - kacsint a mindenható.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy... -
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu... -
Változó erők Ganasa szíve a torkában lüktetett. Sikítani szeretett volna, vagy csak zúzni, ami a kezei közé kerül, legyen az bárm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése