1.
Hiányzik a pillanat, ami voltál.
Lopva jött, a tiltott.
Küzdve szított lángot.
Mégsem maradtál.
Eltiport, ébredő szerelem.
A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése