Amikor
még gyerek voltam, hatalmas plafonig érő karácsonyfákra
emlékszem. Vágyakra pólyás és hajas babákról. Csillagos
délutánokba olvadó szánkózásokra, apám erős termetére, ahogy
húz engem, karfás szánkómon. Vártam, az éjfélt Szenteste, hogy
majd jön a Kisjézus az angyalkákkal és lerakja a fa alá az
ajándékaimat, mert egész évben olyan jó kislány voltam.
Csengőszó jelezte jöttét, ami valljuk be, nem volt egyéb, mint
egy egykori birka való kolomp, amit apám rázott, az ajtó mögött.
Mondjuk nem egészen értettem, hogy elvégre a Jézuska, miért nem
pont ugyanolyan babát kaptam sose, amire én vágytam.
Persze
felnőtt fejjel már megértem, a becsületes ember pénztálcája,
bizony nagyon szűk volt már akkor is, hát még napjainkban.
Viszont,
térjünk vissza a lényegre. Ha az embereket megkérdezzük, mit is
ünneplünk, Karácsonykor, szinte mindenki azonnal rávágja: –
Jézus születését.
Valóban?!
Akkor nézzünk egy pár érdekes tényt, ezzel kapcsolatban, a
bibliából
„Abban
az időben Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak
össze minden
embert,
aki a Római Birodalom területén lakott. Ez volt az első
népszámlálás. Ebben az
időben
Szíriában Cirenius volt a helytartó. Mindenki elment tehát a
saját szülővárosába
feliratkozni.
József is elindult a galileai Názáretből Júdeába, Dávid
városába, amelyet
Betlehemnek
neveztek. József Dávid családjából és nemzetségéből
származott. Vele
volt
Mária, a jegyese is, aki akkor gyermeket várt. Amíg azonban
Betlehemben voltak,
eljött
Mária szülésének ideje. Megszülte első kisfiát. A gyermeket
bepólyálta és a
jászolba
fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra. Azon az éjszakán
a
környékbeli
legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat
őrizték. Egyszer
csak
megjelent nekik az Úr angyala, és Isten dicsősége ragyogta körül
őket. A pásztorok
megrémültek,
de az angyal így szólt hozzájuk: ’Ne féljetek, mert nagy
örömhírt hoztam,
ami
minden embernek örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a
Szabadító Dávid
városában,
aki az Úr Krisztus. A jel pedig, amelyről felismeritek, ez lesz:
egy
kisgyermeket
találtok majd, aki egy jászolban fekszik bepólyálva’” (Lk
2:1-12, EF).
Tételezzük
fel: József valóban elindult, a várandós Máriával, gyalog vagy
szamárháton, Názáretből Betlehembe, ami 136km, gyalog mintegy 36
órás út, a mai útviszonyokon, ami ugyebár Jézus születésekor
nem volt adott. Nem hiszem, sőt nem hiszik, hogy József ilyen
útviszonyok között főleg télen útnak indult.
Istállóban
született Jézus, már ez sem igazán optimális, amikor repkednek a
mínuszok, bepólyálja, a jászolba fekteti a kisfiát. Ha a
születése tényleg Karácsonyra esett, akkor nem legeltethették a
szabad ég alatt a pásztorok a nyájukat, ugyanis a Kiszlév elején
(a mi november hónapunk közepén)
kezdődik
a nyájak teleltetésének az időszaka.
Nos tehát vagy az evangéliumi történet a hibás, vagy a világ
ünnepli rossz időben Krisztus születését.
Az
új számítások alapjai:
Keresztelő
János születése: Mint tudjuk mikor Mária meglátogatja
Erzsébetet, akkor Erzsébet hat hónapos állapotos lehetett.
„Bemerítő
(Keresztelő) János születésének legvalószínűbb időpontja a
zsidó naptár szerinti
Sziván
hónap (május-június). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a
következők:
János
apja lévita volt, aki templomi szolgálatot töltött be akkor,
amikor az angyal elmondta
neki,
hogy gyermeke fog születni. Zakariás Abijah csoportjához tartozott
(Lk 1:5).
Az
1Krón 24:1-19 beszámol arról, hogy Áron leszármazottait 24
csoportra osztották, hogy
részt
vegyenek a templomi szolgálatokban. Az 1Krón 24:10-ből pedig
megtudhatjuk, hogy
Abijah
csoportja a nyolcadik volt a sorban, hogy a templomi szolgálatot
végezze. A csoportok
körforgása
Niszán hónap (a szent év első hónapja) első szombatján
kezdődött. Azonban a
pászka
ünnepén, valamint pünkösdkor minden csoportnak szolgálatba
kellett állnia egyszerre
a
Templomban, így ezen a két héten minden lévita Jeruzsálemben
volt. Ha ehhez a két
héthez
még hozzáadjuk azt a nyolc hetet, amelyen Zakariás csoportjára
került a templomi
szolgálat
sora, Niszán kezdete után a tizedik hétnél tartunk az évben.
A
szövegből megtudhatjuk, hogy miután letelt Zakariás templomi
szolgálatának az ideje
Sziván
havában (a szolgálata Sziván második szombatján kezdődött),
azonnal hazament, és
nem
sokkal ez után a felesége, Erzsébet teherbe esett (ennek
legvalószínűbb időpontja
Sziván
hónap harmadik szombatja után nem sokkal).
Ennek
következtében Bemerítő János születésének legvalószínűbb
időpontja Niszán hónapja
lehetett.”*1
Azaz márciusra tehető János születése, ebből következik, hogy
Jézus születésnapja szeptember(14) hónapra esik.
(1)
Sátor
„És
az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és
szemléltük dicsőségét, mint aki az
Atya
egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal” (Jn 1:14,
VIDA). A versben található
kifejezés,
a „sátorozott”, amely utalásként is felfogható a Sátoros
ünnepre, amelynek idején
Jézus
született.
A
Lk 2:10 szerint az angyal üdvözlése a pásztorokhoz így hangzott:
„Ne féljetek! Mert lám,
(öröm)hírként
hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népé lesz” (VIDA). A
köszöntés
mindkét
kiemelt eleme fontos része a Sátoros ünnepnek. Az ugyanis az öröm
ünnepeként is
ismeretes
volt, valamint a nemzetek ünnepeként, amely az egyetlen zsidó
ünnep, amely a
nemzetek
számára is kiemelt fontosságú (Zak 14:16-19). Így az angyal
üdvözlése felfogható
úgy
is, mint egy kifejezetten a Sátoros ünnepre utaló köszöntés.
Miután
Jézus visszatér majd a földre, az egyetlen ünnep, amelyet a
földön élők meg fognak
ünnepelni,
a Sátoros ünnep lesz (Zak 14:16). Miért pont ez az ünnep? Minden
más ünnep
beteljesedett
az Újszövetségben, kivéve ezt az egyet. Talán a születésének
ünnepe
megmarad
majd örökké, mint emléknapja annak, hogy Isten közösséget
vállalt a testben élő
emberrel,
hogy kiharcolja neki az örökkévalóságban a helyet isten
társaságában?
(2)
Jézus szolgálata
Tudjuk,
hogy Jézus harminc éves volt, amikor a szolgálatát elkezdte (Lk
3:23). A legtöbb
bibliamagyarázó
szerint munkássága 3 és ½ évig tartott. Ha a kivégzésétől
(pászka ünnepe 5
Niszán
hónapban) visszaszámolunk hat hónapot, akkor is megkapjuk a
születése hónapját,
ami
nem más, mint Tisri.(Szeptember)
Még egy feltételezés:
Máté
evangéliumában, Jézus, Heródes király idején született, aki a
jól ismert bibliai történet szerint elrendelte a két év alatti
kisgyermekek lemészárlását. A zsidó történetíró és hadvezér
Iosephus Flavius (37-100) Kr. e. 4-re teszi Heródes halálát, mely
előtt nem sokkal holdfogyatkozás volt, ennek alapján
valószínűsíti, hogy Jézus Kr. e. 6-ban született.
A
modern csillagászat adatai szerint Kr. e. 6-ban hetven napig volt
látható az égbolton a Halley-üstökös, melyet néhányan a Máté
evangéliumában említett – napkeleti bölcsek iránymutatójával
– a betlehemi csillaggal azonosítanak.
Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt megfigyelhető, mely csillagászati jelenséget szintén össze szokták mosni a betlehemi csillag történetével.
Mint látható, számos elmélet született az elmúlt évszázadokban Jézus születésének meghatározásával kapcsolatban, ám bizonyossággal a mai napig nem ellenőrizhető és nem állapítható meg a pontos dátum, melyet inkább a különböző hagyományokhoz, illetve a kereszténységbe átültetett pogány ünnepekhez igazítottak.2
Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt megfigyelhető, mely csillagászati jelenséget szintén össze szokták mosni a betlehemi csillag történetével.
Mint látható, számos elmélet született az elmúlt évszázadokban Jézus születésének meghatározásával kapcsolatban, ám bizonyossággal a mai napig nem ellenőrizhető és nem állapítható meg a pontos dátum, melyet inkább a különböző hagyományokhoz, illetve a kereszténységbe átültetett pogány ünnepekhez igazítottak.2
Akkor
mégis mit ünneplünk Karácsonykor?:
Téli napforduló:(dec21-22)
Yule3:
„ a nap visszatérése” . :Yule idején, az Istennő vajúdik, és
végül világra hozza a Csillaggyermeket. A gyermek nem más , mint
a napisten Ostara.
A
legsötétebb napon örökzölddel díszítik otthonaikat, magyallal,
borostyánnal, fagyönggyel, díszítik az otthonokat, táncolnak
mulatoznak.
A
római hagyományokban ekkor történik4:
Saturnus
(a termőföld) újjászületése, Saturnalia
Mithrász
(Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap újjászületése, december 25.
Azon a napon a győzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a
földön.)
Tibetben:
Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.
A Zsidóknál:
Hanukka zsidó történelmi eseményhez kötődik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.
Menóragyújtás:
a fény növekedését szimbolizálja
Ajándékoznak, társasjátékoznak, kártyáznak
Ajándékoznak, társasjátékoznak, kártyáznak
Azaz,
jobb ha tudjuk, hogy igazából Mithrász vagy a csillaggyermek
újjászületését ünnepeljük, mert ez nem Jézus születésnapja.
Ezt a dátumot a IV. században Gyula pápa rendelte el, Jézus
születése napjával, szándékában nyilván semmi elnyomási
törekvés nem volt a pogány hagyományokat illetően.
Persze
a szeretet és ajándékozás az marad. A hit pedig mindenkinek szíve
joga, de nem tudom mit szólna közülünk bárki, ha egy katolikus
pap, átírná a személyiben a születési dátumát.
Források:
2:NT –
barikad.hu
3:Anne
Marie Gallagher: Boszorkánybiblia; Alexandra; 2007
4:http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése