A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2017. április 18., kedd
Marius Crowen Írói alkotásai: Újra Halálos Iramban
Marius Crowen Írói alkotásai: Újra Halálos Iramban: Halálos Iramban(újra ) 8 Megnéztem, persze, hogy megnéztem a filmet, és titkon, átkoztam is magam, hogy na egy a tipikus semmitmo...
Újra Halálos Iramban
Halálos Iramban(újra )
8
Megnéztem, persze, hogy
megnéztem a filmet, és titkon, átkoztam is magam, hogy na egy a
tipikus semmitmondó látvány filmet nézek. Ilyenkor mindig ez
megy. Ebben a pillanatban tisztázom a kérdést, nem szánom ezt az
írást kritikának. Csak néhány apró megjegyzést. A történet
eléggé sablonos, a család megint bővül, a gyerek cuki, de
várható ötlet volt. Most meg fognak ölni, képzeletben, de bár
persze én is sajnálom, hogy meghalt Poul Walker, de az amúgy már
parkettává laposodott történetnek, jól jött a halála. Nem
vagyok Statham rajongó, de nagyon jót tett a sorozatnak, bár
kíváncsi leszek, a trió, ha még lesz folytatás a
későbbiekben(Johnson, Statham, Diesel)mit kezdenek majd egymással.
Végre női főgonosz, és nem akármilyen karakter. Na jó, ma
lusta vagyok, neveket nézni. Látványos volt, jó is volt, és
végre a jók közül is meghalt valaki, na persze, nem a nagy
csapatból. Az, hogy mi benne fizikai képtelenség, az autós
jelenetekben? Komolyan nő vagyok, kit érdekel, mi csajok nem azért
nézzük. A tesztoszteron, így is túlteng a kedvünkért „szép
pasik, szép csajok, jó kocsik, látvány, na meg egy kis romantika,
meg családiasság. Szép is lenne, ha nem tudnánk előre, hogy
végén, úgy is minden szép és jó lesz. Ebből, a szempontból,
kicsit már unalmas és elcsépelt, az egész film sorozat. Azért
szinte mindenki meg is nézi. Egy pillanatra, felderengett ködös
agyamban, hogy lehet ez az új „Feláldozhatók” sorozat. Annyira
szeretnék valami magvas sokatmondó gondolatokat szóvá tenni a
filmmel kapcsolatosan, de ez nem az a kategória. A mai szórakoztató
ipar, igaz gyöngyszeme, de nem fogom várni, hogy Oscarra jelöljék.
Még posztumuszt sem, mint a Sötét lovagnál. Benne is van, minden,
ami sikerhez kell, és amire mindenki vágyik, haverok, buli,
mindenki megszólalásig tökéletes, és követendő példa.(persze
ironikus éllel). A szokásos örök érvényű egymondatos
mondanivalójával, ami 8 részen keresztül, még most sem kopott
meg. „ A család az első”
2017. április 2., vasárnap
Pengetánc
Nélküled üvölt a
csend.
S a szél hordozza,
felszárított könnyeid.
A fényben, sóként
csillognak érzéseid.
Néha még lüktet
forróságod
S érzem illatod
Ahogy hajad párnámon
terül szét.
Még tudom minden
gondolatod.
A csillagok suttogják
hangod,
Ha itt vagy velem.
Keringünk mint két
fekete madár.
S fogjuk egymás kezét,
hol vékony a gát.
Mond, ki vagy hát?
Mond, ki vagyok én?
S ha leszáll a hűvös
éj,
Te engem ölelsz,
és ölellek én.
Oly hideg vagy,
beleborzongok.
Míg én forró, oly
forró vagyok.
Önző vagy velem, te
végzettől átkozott.
Míg én melletted, csak
látó vagyok.
S nem tudom, te vagy én
vagyok halott.
Kinek örök büntetésül,
csak kárhozat jutott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...