Pengetánc

Nélküled üvölt a csend.

S a szél hordozza, felszárított könnyeid.

A fényben, sóként csillognak érzéseid.

Néha még lüktet forróságod

S érzem illatod

Ahogy hajad párnámon terül szét.

Még tudom minden gondolatod.

A csillagok suttogják hangod,

Ha itt vagy velem.

Keringünk mint két fekete madár.

S fogjuk egymás kezét, hol vékony a gát.

Mond, ki vagy hát?

Mond, ki vagyok én?

S ha leszáll a hűvös éj,

Te engem ölelsz,

és ölellek én.

Oly hideg vagy, beleborzongok.

Míg én forró, oly forró vagyok.

Önző vagy velem, te végzettől átkozott.

Míg én melletted, csak látó vagyok.

S nem tudom, te vagy én vagyok halott.

Kinek örök büntetésül, csak kárhozat jutott.