Végig koppan az eső a
zsindelyen.
Érzel – e nélkülem?
Lélegzeted bele kap-e az
Északi szélbe,
a nagy kék hegyen túl?
Nélkülem.
Dobban – e szíved még,
titkos rejteken.
S mond, ugye szempillád
megrebben,
Ha gondolok rád?
Ha gondolunk rád?
Még néha, kinyitod
szemed?
Kellünk, kellünk, még
neked?
S a gyomrod, még
megremeg,
Ha dívád, a szél,
énekel neked?
Ugye itt leszel velem,
Ha szívem fáj, fázós
éjjelen?
S a háborgó tengeren.
Lelkem, lelkedben pihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése