Én sehova sem tartozom.
Egyedül bolyongok,
Kihalt utamon.
Csak a saját szavam hallom.
Megállok, egy néma föld halmon.
Egykor, talán volt valaki.
Életét, vajon mi oltotta ki?
Vajon fegyver, vagy az idő?
Vagy talán, a senyvedő?
Átkozott! Beköszönt fekete arcával!
Miért nem hagytad, egyedül bánatával,
Szegény kósza lelket?
Jobb lett volna neki, a keserűség.
Mint, a csaló reménység.
Így ölted meg, őt.
S egy csillagfényes éjjelen.
Önként, a hitét törten.
Aludt el itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése