Ölelések

 

Sosem szerettem, az ölelést.

Szeretni csak csendesen,

Olykor reggeli csókkal,

Tudtam.

Csak egyszer kérted,

Aludjak veled,

Hogy lábad rám tetted,

Tudtam, hogy félsz,

hogy többet nem leszek ott.

Aztán egyszer, visszajöttél.

Hiába, már csak én voltam.

Nem lett volna szabad,

A lábad rám tenni.

Megérezvén tested,

Löktelek a padlónak neki.

Nem tudtalak már látni.

Mégis éreztelek.

Ott előttem.

Évek táncoltak el azóta.

Ma már nem lökök el,

Egy árnyat sem, ha onnan

jön, mint te akkor.

Még most sem tudok ölelni,

De megértettem;

Szeretni, átlépve onnan,

Megadatik.

Csak hagyni kell.