D-B-Z az utolsó háború: 9. Fejezet: „Mielőtt elindulunk.”

Sátán le-föl jártatta tekintetét, az előtte álló két férfin. Kamasz fiúnak látszottak, de határozott Ki sugárzott testükből, sokkal erősebb, mint amire Sátán valaha is emlékezett. Megkockáztatta, hogyha Thrunks lila fürtös fejével nem is, de Gohan bőven élete teljében tért vissza a halálból. Rohan szája széle mosolyra görbült, és felemelt fejjel nézett vissza rá, amit a zöld ember egy halk hümmögéssel válaszolt meg. Ősrégi néma játék volt ez kettőjük között, senki más nem értette a jelentését. Thrunks feltűnően ideges volt, szemei egyértelműen jelezték, hogy leginkább, a tőlük, jó húsz méterre lesokkolt lány foglalja le figyelmét.

Én beszélnék Mollyval – mondta fülig vörösödve maga elé inkább, mintsem a Sátánnak. Aki keresztbe fonta maga előtt karjait, és éppen csak biccentett.

– Várj! – szólította fel a fiút, aki még csak pár lépést tett a lány felé. Mikor az megfordulva ránézett, kinyújtotta szelvényezett jobb karját, kifeszítette mind az öt fehér karomban végződő ujját, energiát bocsájtva ki, és Thrunkson egy fekete gi feszült, sárga mellényel, mellkasán a jól ismert Capsule Corp emblémával. Köszönet képen bólintott egyet a fiú, és tovább lépdelt a lány felé.

– Mégis mi történt? Ez a sárkány nem Shenlong volt – csatlakozott Sátánékhoz Dende, szinte egy idővel Karimmal és Mr.Popoval.

– Nem – válaszolta Sátán.

Te hoztál vissza minket?

– Én.

– De hogyan idéztél meg egy másik sárkányt? – folytatta a faggatózást, a kisebb namek, mire Karim, közbe vágott.

– És hogyan érti ezt az írást? – nyújtotta oda az papírdarabot Mr. Popo, immár Dendének.

– Ez hihetetlen – tette állára középső ujját Dende. – Ez az ősi namek nyelv, ami még bőven a namekok kataklizmája előttről való. A régi öregek meséltek arról az időkről, de szinte teljesen...Hogy létezhet ….ez...? – bökött az írásra. Úgy értem, inkább legenda – nézett Piccolora, majd Karimra,

– Legenda? – kérdezett vissza, Piccolo, szemei tágra nyíltak a kíváncsiságról.

– Igen, de mégis hogyan idéztél meg egy sárkányt? Amikor Kamival egyesültél elvesztek Kami mágikus képességei, mert te harcos vagy.

– Válaszolj, milyen legenda? – förmedt rá olyan energiával, a kisebb namekre, hogy az azonnal megszeppent.

– Jó! Jó – tette maga elé kezei kezeit Dende, hogy megnyugtassa, az előtte álló másik namekot – A legenda szerint, a namekok, a démonbirodalomban, egy kellemes és szép helyen éltek, és egy csak számukra érthető nyelven beszéltek. Azért szöktek el a Démon birodalomból, mert volt egy nagy hatalommal rendelkező harcosuk, aki felismerte, hogy a démonvilág lassan megfertőzi mindegyikőjük lelkét. Ez a harcos, kiszöktette a népét, letelepedtek, és a namekok, királlyá választották. Legendás tetteket vitt véghez, azt mesélték ő volt az igazi Supernameksein, a két harcos kaszt tökéletes egyesülése. Amikor bekövetkezett az Ősnamek pusztulása, önmagát áldozta fel, hogy mentse a népét. A legendák egy része azt írja, odaveszett az amikor a ősbolygónk elpusztult, de néhány úgy tartja, hogy hatalmas mágikus erejét felhasználva, reinkarnálódott, és a megmenekült valamelyik bolygót elhagyó hajón. Az igazságot senki se tudja, de több ezer év óta, senki sem hallott a legendás namekseinről.

– Hmm – fordított a csapatnak hátat Sátán, köpenyét meglebbentette a szél. A többiek várakozóan néztek rá, leginkább Gohan és Dende.

– Sátán, mi folyik itt? – kérdezte Gohan alig érezhető türelmetlenséggel a hangjában.

– Nem sokkal ezelőtt segélykérést kaptunk a Khale nevű bolygóról, egy invázióról. Segítenünk kell, mert következő célpont a föld lesz, ezért idéztem meg a sárkányt, és ezért hoztalak benneteket vissza. A papíron van a segélykérő üzenet.

– De mégis, hogyan jöttél vissza, és a sárkány és...

– Elég ebből, visszahoztalak benneteket, és én megyek a Kahléra és kész! – Fordult meg dühösen Piccolo, és egy óriási kézmozdulattal is biztosította, hogy részéről lezártnak tekinti a témát. Dende a földet bámulta ijedtségében, nagyon régen nem érzett ilyet Ifjú Sátán felől. Csak egészen gyermekként, amikor először találkozott vele. Most lopva néztek össze Gohannal. A fiatal férfin látszott, hogy őt is megdöbbentette Piccolo viselkedése, vélhetően arra számított, hogy néhány szót tud váltani vele. A nagy zöld ember, elrugaszkodott a földtől, majd meditációs török ülésbe révedt, nem sokkal fejük fölött.

– Talán Thrunks többet tud mondani – szólalt meg Karim. Némi reményt cseppentve a tanácstalanságukba.

Valóban – Piccolónak nincs jó kedve – emelte fel kezeit Gohan, mire Thrunks után néztek, és csak kövér izzadság cseppek jelentek meg a halántékaikon.

– Szóval itt egy beszélő macska, aztán jön ez nagy dühös zöld ember, aztán megjelenik egy sárkány. Tudja olyan sárkány, amiről csak amúgy mesékben szoktak beszélni? – járkált dühösen, fel-alá Molly Thrunks előtt, – De ez még mind semmi! Csak úgy ide varázsolódik, még egy kis zöld ember, meg még egy pasas, amik lehet angyalok vagy nem tudom?! – nevette el magát hisztérikusan a lány, de szeméből nagy könnycseppek gördültek az arcára – és azt mondja, hogy maga Mr. Thrunks, és mindezt egy kibaszott kávécsésze tetején! – a gondolatai végét már hisztérikusan kiáltozta.

– Molly – vett egy nagy levegőt Thrunks, tudta nem lesz könnyű megnyugtatnia a lányt, főleg, úgy hogy az ő szíve is úgy kalimpált mint a legnagyobb harcai közben sem – Emlékszik arra, amikor először találkoztunk? – beszélt nyugodt tempóban, de nem hagyta, hogy a lány válaszoljon. – Én emlékszem. Egy szolid kis kék kosztüm volt magácskán, egy kis szandállal, de az a kis piros katica bogár fülbevaló, kicsit megzavarta a sok kéket, Amikor megláttam azt két kis bogarat. Akkor már tudtam, hogy, én fel akarom venni magácskát.

Emlékszik, azt mondta nekem: „Nem tudna tündökölni a rózsa a katica bogár nélkül” – a lány, vörös arccal elhallgatott rá-rá bambulva, a hozzá beszélő férfira. Majd elcsukló hangon szólalt meg.

– Akkor, most mit csináljak?

– Még mindig hazamehet Molly – mondta Thrunks, de lány megrázta fejét, annak ellenére, hogy láthatóan még a lábai remegtek.

– Nem akarok – dünnyögte.

– Akkor készítse elő az űrhajót! – mondta Thrunks és figyelte, ahogy Molly eltűnik az űrhajó ajtajában.

– Thrunks – érezte meg Gohan kezét a vállán – Mi folyik itt?

– Az invázió az valós, az üzenetet a műholdra küldték.

– Úgy érted, most? – kérdezte Dende, aki szinte rátapadt Gohanra.

– Korán reggel fogta Molly – intett a lány felé fejével Thrunks.

– Akkor lehet, hogy azon a bolygón, namekok élnek? Érthetetlen soha nem éreztem őket, pedig a népemből szinte bárkire rá tudok hangolódni.

– Nem tudom – felelte Thrunks – és nem tudom mi van Ifjú Sátánnal se – fordult Gohanhoz. Egyszer csak megjelent, nem tudom, mi hozta vissza, de ….

– Én is érzem – fejezte be Gohan a mondatot.

– Elemi erő sugárzik belőle – sóhajtott Thrunks, – ha most fel kéne becsülnöm az erejét... még sosem éreztem hasonlót.

– Egy biztos, sárkánygömböket megidézni, csak mágus képes, azaz Piccolo mágikus képességei teljesek – mondta alig halhatóan Dende.

– Úgy érted, hogy lehetséges?

– Hogy a két típusú harcos kiegyenlítődött, Piccoloban? – tette fel a kötői kérdést Dende

– Igen az – válaszolta meg, önmagának bizonytalan arccal – bárki vagy bármi tette ezt, az hozta vissza.

– Akármi is történt, ő Ifjú sátán – fonta keresztbe maga előtt kezét Gohan, sűrű fekete hajával játszott a szél, de szemöldökét komoran ráncolta össze – A Pokolba is követném, ha az kérné – tette hozzá végül.

– Azt hiszem, hogy ez nem kérdés – túrt bele lila fürtjeibe Thrunks – de indulás előtt ehetnénk – dörzsölte meg zavarában a saját tarkóját.

– Csillagharcosok! – emelte égnek szemeit Dende, és utasította Mr. Popót, egy igazán nagy lakoma előkészítéséhez.

Molly az utolsó kapszulát is a tárolóba tette, megnyugtatta a készülődés, és ugyanakkor ünnepélyes nosztalgiát is érzett. Őszintén kedvelte Thrunks urat, és ezek a kapszulák, leginkább az ő édesanyjának a hagyatékai voltak. Megremegett a gyomra, Thrunks úr, jelenleg, az szép fiatal férfi volt, az ábrándozós kék szemeivel. Molly teljes erejéből, próbált nem azokra lila fürtökre, és nagy szemekre gondolni. Mr. Popo hangja riasztotta fel a töprengésből, aki evésre invitálta, és követte, egyenese a palota szerű épületbe, aminek ebédlő ajtajában, megrezzenve ugrott oldalra, a ajtófélfának támaszkodva, a morcos zöld ember egyenesen vele nézett farkas szemet. S bár nem mozdult, Molly mégis ösztönösen tért ki, a nézésének az útjából is, annak ellenére, hogy Piccolo nem sok figyelmet szánt neki, leginkább csak érzéketlenül nézte, nagy ezüstös szemeivel, és szenvtelen arckifejezésével. A kínos érzés, az erőteljes csámcsogással, úgy lopózott a lány tudatában gondolataiba, mint egy egér. A két fiatal férfi, egészben nyelte szinte a tyúkokat az asztalnál, a malacokból is péklapátnyi részleteket haraptak, közben fél -fél liternyi itallal öblögetve. Maga se tudta miért kérdően Piccolora nézett.

– Hah – morogta az, és teátrális mozdulattal – elhagyta a szobát. Molly magára maradt, a válla rángatózásával, ahogy igyekezett elfojtani, a röhögését.

Dende odasétált az űrhajó előtt álló ifjú Sátánhoz, kiélvezte az érzést, ami a magas marcona társának látványa keltett benne. A szélben vitorlázó fehér köpeny, a mozdulatlan, a minden ellen ingathatatlanul álló agy zöld testen. Végtelen magabiztosságot, és biztonságérzetet sugallt, a fiatal kaminak. Éppen meg akarta szólítani, amikor az felé fordulva lenézett rá. Hiába voltak ugyanazon faj képviselői, csak derekáig ért a hatalmas harcosnak.

– Dende – tette vállára kezét, hangja lágyabban ércelt mint eddig – kérlek ébreszd fel Shenlongot, és gyűjtsetek harcosokat, minél nagyobb erővel, annál jobb!

– Igen – mondta, a kis termetű namek.

– Szeretnéd ha Goku Sant és Vegeta Sant is visszahoznánk? – kérdezte

– Hozz, bárkit vissza, akit csak tudsz! De ne küldj senkit a Khalera, amíg nem szólok! Van egy tervem – mondta végül.