Marius Crowen Írói alkotásai: Ketyegés

Marius Crowen Írói alkotásai: Ketyegés: Egyszer minden elmúlik kedvesem, Amit, az idő ad csendesen. Halk ketyegéssel. S te csak nézed, kóbor lihegéssel, Hogy ...

Ketyegés

Egyszer minden elmúlik kedvesem,

Amit, az idő ad csendesen.

Halk ketyegéssel.

S te csak nézed, kóbor lihegéssel,

Hogy kit szeretsz már nem lehet a tiéd.

Szavaid, nem ébresztik kéjjel.

S lépted koppanásnak hiszi a széllel.

Hiába őrzöd álmát éjjel,

Már nem érzi simogató kezed.

Idővel, nem száradnak fel könnyeid,

S mi voltál ködbe vésznek. Gondoltaid,

mosolyt csalnak, egy emlékkel.

Nem leszel több, mint egy szürke fénykép,

egy ócskás kiárusításon, ha jelentettél, valamit,

Azt is elfeledték már,

S már semmi sem vár.

Csak szerelem maradsz, s az idő ketyeg tovább.

Marius Crowen Írói alkotásai: Aprószentek

Marius Crowen Írói alkotásai: Aprószentek: Az aprószentek gyorsan hullnak. Gondolataik elhalkulnak. Torkuk kimetszetik. Könnyük összegyűjtetik. A por letakarja lábu...

Aprószentek

Az aprószentek gyorsan hullnak.

Gondolataik elhalkulnak.

Torkuk kimetszetik.

Könnyük összegyűjtetik.

A por letakarja lábuk nyomát.

Deszka vágja, mindegyik hátát.

Szájuk zsineggel összevarrva.

Lelkük beléjük fojtva.

Álmaik elepedve.

Ujjaik kezünket keresve,

Görcsbe görnyedve

Fekszenek, lilává kékülve.

Üssétek! Üssétek az ajtót!

Törjétek szét  a koporsót!

Tépjétek szét a varratokat!

Üvöltsétek, a szavaitokat !

Marius Crowen Írói alkotásai: Meghalt a királynő, éljen a királynő!!!

Marius Crowen Írói alkotásai: Meghalt a királynő, éljen a királynő!!!: Halott gyalázás mesterfokon, avagy, amikor a vörös huszár bemutat a királynőnek Ahogyan a varázsla t kezdődött : (Fre...

Marius Crowen Írói alkotásai: Volt egyszer, egy szerelem

Marius Crowen Írói alkotásai: Volt egyszer, egy szerelem: Volt egyszer, egy szerelem, Mely késett volt, és néma. Te nem szóltál, én hallgattam, Szemünkben lelkünk titka. Mint két törött p...

Volt egyszer, egy szerelem

Volt egyszer, egy szerelem,

mely késett volt, és néma.

Te nem szóltál, én hallgattam,

szemünkben lelkünk titka.

Mint két törött porcelán, 

Fényes csomagolópariban.

Aranyat keresve, 

a part menti homokban.

Tudtuk, összeforrhatnánk,

de meghasadna az ég, 

bűnünk nyomán. 

S te inkább elmentél.

Nem maradtál több,

csak szerelem, 

amire gondolok még.