A Lépcsőn

Valaki, fogja a kezem

Mentsvárként kapaszkodom ujjaiba.

Lépdelve, a fokokon felfelé,

S látom,hogy ott ülsz, lépcsőn.

Szívem, hogy sajog,

Ha sejtenéd! Ha csak szólnál

De szemed néz csupán, kérlelvén.

S ülsz tovább a lépcsőn.

Tudod, -e, eltelt hány év?

Mióta itt ülsz, keserűn.

Büntetve, némán. Hoználak

Magammal! Mégis,

Ülsz tovább lépcsőn.

Jönnél! Tudom, hogy jönnél.

Velem. Hozzánk!

Hívunk, ha tarthatnák, még.

Bűnösök vagyunk, miattunk

Ülsz még mindig a lépcsőn.

Ha engedhetnélek, ha már

Nem fájnál annyira, repülhetnél

tovább.

Nem ülnél tovább a lépcsőn.

Lenézek rád az ajtóból.

Bár ismerhetnél! Azt hiszem,

Mosolygok. Hiszen tudod!

Visszajövök. S ketten ülünk, itt

Egymás mellett, a lépcsőn.