Prédikátor

A tűz mely egykor benned élt,

Mond hova tűnt, ó prédikátor.

Dicsőséged, nem ér véget.

Te kérlelő diktátor.

Ki vagy te prédikátor?

Játékszerrel uralva időt.

Zúgsz a halhatatlanságon át.

Hittük, hogy magával ragadván

A halál, nem látunk többet.

Ajkad, ajkad mégis kiált.

S megyünk utánad, vakon.

Szent esszencia titkát, suttogva.

Tudtad, nem leszel több, mint áldozat.

Az igazság, csak minket érdekel.

A hatalomnak kell, az alázat.

Sosem, sosem, voltál, gyáva kutya.

Mégis megtörték fényed, s hagyták,

hogy őrjöngj szenvedve.

Lelked kába világba taszították.

Mégsem hallgattál.

Kellett volna! Megkíméltek volna!

Csak alattomosan megöltek,

S szégyen lett neved.

Miért választottad a lelked?

S adtál, többet, és többet.

Az utolsó leheletig. Prédikátor

maradtál,s pimaszul bátor.

A halál volt szemedben.

Mosolyod szeretetben.

Így bolyongtál a virágok között.

Az erőd elhagyott,

De a lelked nem költözött.