Eltöprengtem azon, hol is kezdjem az
idei évet. Számtalan írói – olvasói kaland szerepel a terveim
között. Természetesen, nem tettem fogadalmat a szilveszteri
esküket, nincs olyan, részeg, vagy félrészeg, aki betartaná,
arról nem is beszélve, aki, mint én is, nem él eme aromás
leheletű szenvedéllyel. Az olvasó napló sorozat folytatódik
elsőként, mert igaz, hogy kalandozási vágyam, nem csökkent,
mégis elmaradt, az ígért beszámoló. Most ezúton pótolnám a
lehetőséget, bár nem ígérem, hogy nem lesznek hiányosságok,
már csak azért is mert a névmemóriám, hacsak nem vagyok
elkápráztatva, egyenlő a nullával. Újra előkeresni a
karakterneveket? Nem él bennem a vágy, hogy újra átlapozzam, a
történeteket. Vajon, az író, vagy az olvasó hibája? Kinek a
tisztje eldönteni, hát neked kedves olvasó. A másik ok, amiért
nem teszem, mert nem akarom lelőni a poént, ugyan ki élvezi az
olyan kalandot, aminek előre meg van írva, az olyan színdarabot,
aminek előre le lett súgva a vége. Nos akkor csapjunk a lovak
közé, hagy induljon döcögve irodalmi szekerünk.
Jeffrey Archer: Kettős mérce
Nos, imádok, úgy olvasni, hogy a nem
tudás halvány lila köde, festi agyamat, mert ilyenkor meglepetések
várnak. Be kell vallanom, fogalmam sem volt, hogy ki az írónk, és
jól is jött volna a Wikipédia, már ha lenne hozzá, egy kis
tudás anyag, na de nincs minden veszve, hiszen állítólag, jelen
korunk egyik legolvasottabb angol írójáról van szó. Aki a
Lordok házának tagja, ugyanakkor, a börtönkosztot, is élvezte
egy darabig, sőt a pénzügyi csőd, sem kerülte el, de még a
politikát sem. Tiszta kaland volt az élete, a nem épp
feddhetetlen írónknak, aki végül is, a tehetségével, csinálta
meg a szerencséjét és vagyonát. Mire jó néhány év börtön,
ott van ám az embernek ideje írni, a fogház témáját is
beleszőtte a történetbe, az internet információi szerint nem
csak ebben( Majd az idő eldönti, Apám bűne, A titok) stb. a
teljesség igénye nélkül.
Amit kapunk, tőle ebben a történetben:
egy modern Monte Cristo grófját. Beleértve, az ártatlanul
bebörtönzött főhőst(Danny Cartwright), aki még az elején,
kicsit buta is, leszámítva a józan paraszti eszét,
leegyszerűsítve analfabéta, akit a legjobb barátja megöléséért,
aki történetesen a terhes menyasszonyának néhai bátyja,
életfogytiglanra ítéltetik. Az egyetlen bűne az, hogy rosszkor
volt, rossz helyen, rossz emberek útjában, akik hatalmi pozícióban
voltak, és úgy alakult hogy rákenték. Be is kerül szépen a
börtönbe, ahol szerencséjére normális cellatársakra(ilyen a
mesékben nincs, ex katonák, amiből az egyik Sir, és nagy vagyon
örököse) A pártfogásába veszi főhősünket, és septibe
kikupálja, a két barát olyanná válik, akár a két tojás. Még
az őrök, később a börtöntársak is összekeverik őket, ennek
köszönhetően, mikor főhősünket, megpróbálják eltenni láb
alól, helyette a gazdag cellatársát ölik meg, miközben Danny
kapva – kap az alkalmon és átveszi a helyét. Így hamarosan
szabadul, és szépen lassan elkezdődik a bosszú sztori, hiszen a
férfi vagyonhoz, és hatalmi pozícióhoz jut, és szépen lassan
eszesen, levadássza, azokat akik börtönbe juttatták, köztük a
valódi gyilkost is. A szerelmi száll, is marad a történetben, bár
nekem Beth alakja, bábfigurának látszik, és kicsit ki lóg a
történetből. Hűség, és gerinctelenség bőven van az írásban,
börtönviselt főhősünk, pedig igencsak túlfejlődi magát, a
történet háromnegyedére. Azért, hogy minden jó lesz -e a végére
azt nem mondom el. A társadalom ábrázolása az írónak csillagos
ötös, nekem néha kicsit túlzásba is vitte.
Anthony Capella: A Kávé sokféle
aromája
Az Ugandai származású író, ma is aktív. A könyv két témára épül a kávéra és a
szerelemre, bár kutatásaim alapján, az étkezés, és a kávé
gyenge pontja az írónak, na meg a lássunk világot, vagy inkább
erotika túrát, bár ahhoz sajnos túl kevés, ez a regény nekem
inkább Capuccino, ami a szerelmet illeti. Nőként olvasva, nem is
tudom, nekem személy szerint, Robert Wallis alakja, már az elején
sem szimpatikus. Ülök a kávéházban, dolgozni nem akarózik, csak
vakarózik a helyzet, mert fiatal férfiként, a kevés kölcsön
jövedelmüket, inkább költjük bordélyra, meg pipere cikkekre a
1800-as évek végén. Persze a fiatal csinos hölgyek azok
érdekelnék, meg az új munka, is amihez csak a szavakkal kell jól
bánni, és fizetnek érte. Költőnk, nem is maradna, ha nem
ismerkedne, meg Emilyvel Pinklerrel a főnöke lányával, illetve
családjával. Így ő lesz a felelős, az új kávé gyártó vállat
termékeinek reklámozásáért. A lánnyal egymásba habarodnak,
persze Wallis , nem hagy fel a háttérben élt, bordélyos
önpusztító életével, micsoda szerelem is lehet, jegyzem meg
azért zárójelben. Mégis megkéri a lányt, de az apja nem egyezik
bele a házasságba, tulajdonképpen Emily sem küzd a szerelmükért,
azért egy apa ellen mégis hadba szállni, leányaként kinek lenne
könnyű. Igazság szerint egyik fiatal sem küzd, furcsa ezt
kimondani, a mai korban, de ebben a korban, a nőnek szavazati joga
sem volt, nem hogy az életükbe beleszólásuk, és habár a Pinkler
önállóságra és függetlenségre nevelte, mind a három lányát
a kelletlen vőlegényre mégsem adja a beleegyezést, csak egy
esélyt ad, hogy Willson megcsinálja a szerencséjét a kávéiparban,
és Afrikába küldi. Aztán megkezdődik a kaland, bevallom itt
tettem le a könyvet, nem vagyok valami nagy kalandcentrikus, vagy
inkább azt mondom örök romantikus vagyok, és hiszek a z örök
szerelemben, és ami ez után következett, az nem volt az. A férfi
főhősnél beköszön a harmadik, és Emily felbukkanó egykori
levelei, amit annak idején a társának írt, jó ürügy a
szakításra. Így megtörténik aminek történnie, kell.
A történet lehetne szép is, vagy
viselhetné, a „Szerelemből, Szerelembe címet, mindegy, hogy
milyen áron.” Nem baj, hogy megéri -e. Nincs azzal probléma, ha
tönkre tesszük, annak az életét, aki szeret, egy pillanatnyi
szerelmi zamatért az életben? Igen, én kifejezetten, dühös
voltam Robert Wallisra, amikor véget ért a regény. Indulatokat
keltet bennem, és szeretem, ha egy alkotás érzelmeket kelt az
olvasóban, még akkor is ha keserű szájízt ad, mint az igazi
kávé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése