Ami átjött: A film rettentő, sötét és komor, vagy inkább fátyolos hangulata. Az megjósolt jövőkép, az ökoszisztéma összeomlása. Sőt, még elektrotechnika fejlődése, is szembeüti az embert, igaz, ez az eredeti filmben is bőven helyet kap.
A kérdések, amik felvetődtek bennem:
Vannak-e a filmben, a replikánsoknak eredeti emberi érzelmeik, vagy, mind csak úgy beprogramozták nekik? Sajnos ez a kérdés sem volt új. Az eredeti film valamelyest választ is ad, hiszen ha jól emlékszem, a két főhős abban egymásba szeret, megteremtve ezzel, a filmünk alap feszültségét. Az, hogy egy mesterséges méh, hogyan tud kihordani egy gyereket, a tudomány szerint lehetséges, mondjuk azt, hogy lány, hús vér nő közreműködése nélkül, sejtelmem nincs, hogy hogyan lehet. Viszont, nem vagyok, sem genetikus, sem zseni, hogy ezt megválaszoljam.
Hová, a fenébe rejtették el a cselekményt, vagy azokat a jellemeket, amitől lerágom a körmöm? Mert ez ilyen, megyek - mendegélek, amíg a...és főhősünk sehova nem ér, szó szerint. Vannak is érzelmei, meg nincsenek is, de ez sem igazán megy neki. Nem tudtam, kiért izgulni, nem volt tét sem, csak agyalás, meg énkeresés, vagy inkább messiás keresés. Egy - két, stílustalan erezd el a hajam, és bunyó. Na meg pocsék nyomasztó háttérzene, egy nagy köd, az egész film, hol szürke, hol homokszínű. A sivatagi díszlet, az nagyon tetszett, ki is lógott az egész alkotásból, a közepén Harrison Forddal.
A pozitívumok: Jared Leto, tuti elmebeteg, de nagyon jól hozza, a főgonoszt, vagy inkább fő nemezist. Ő volt nekem a legnagyobb rejtély. Egy pszichopata isten. Sokkal több filmben lehetne ám erőltetni, ezt a pasast. Messzemenőleg kimagasló volt, még Fordon is túlnőtt.
Alapkövetkeztetés: agyalós, unalmas film, létező vagy nem létező, érzelmekről, rokonkeresésről. Mendegélős történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése