Szellemek háza

Tipikus, költözzünk, be egy szép nagy házba, de csak úgy, hogy tudjuk, szellemek lakják film.

Hiánypótló, végre egy újabb, viktoriánus stílusú „horror”. Azon felül nem több. Szellemek bár vannak, igazán jelentőségű talán kettő. A történet sem vérzik több sebből. Azonban, nekem nem volt halálosan megdöbbentő a dokis fordulat, a történet háromnegyedénél. A bosszúálló katona szelleme, kicsit meglepett, de abból lehetett volna akár több száz is, egyszerre. A ház gyönyörű, Helen Mirren hozza az elvártat,a hogy Jason Clarke, és Sarah Snook is. Volt itt ebben a filmben, minden, szellemek, „démoni” megszállás, rejtélyek. Sőt még jellemfejlődésen átesett, főhős is. Szépen össze szedtek, minden apróságot, amitől jó kell, hogy legyen a film. A képi világ kitűnő, a hangulat remek. Néha meg is ijedünk, mert, hogy így kell, de nekem valami hiányzik. Kicsit úgy éreztem, mintha, Del Toro koppintást néznék, leszámítva a mesterre jellemző, háromnegyedes fordulatokat, és pikáns karaktereket. Mert a film fordulata, igen csak egyenes és becsületes volt, nem mint Del Toro Bíborhegyénél például. A karaktereknél, ebben főleg Sarah Winchesternél, nagyon bele lehetett volna menni, mert nem mindenki űzi hobbiként az asztaltáncoltatást, főként a miértjét. Helyette megkaptuk az orvost, akit igencsak kiveséznek az alkotók. Ez a film annyira jó lehetett volna, de nem lett az. Mindenből kapunk egy kicsit, de nem eleget. Valahogy a hangulat elcsúszott, néha az az érzés lett rajtam úrrá, hogy össze kéne gyúrni, az Átok, a Bíborhegy, és a Szellemek háza c. filmeket, és megkapnánk a tökéletes „ misztikus horror” kategóriát. Mert jók, jók, de önmagukban nem állják meg a helyüket. Valami apróság, mind a háromból hiányzik.