Örökké

Szeretlek, légy bárki ma,

és akárki holnap.

Sebezz meg, akárhogy!

Itt leszel,

amikor kel a nap.

Felszívom,

Szemedből az éjjelt.

S te elfogadod,

az ételt,

még ha méreg is.

Hisz én adom neked.

miközben, szomjam

enyhíti,

kezed.

Ma még te, vagy te,

és holnap,

már nem te jössz

elém,

mégis, szeretlek.

Mert ha te hazudsz is,

a szemed, a hűtlen,

csalfán üvölt:

Ne engedjelek!

Nézz rám!

Én itt leszek.

Nem az, ki ma vagyok még,

de várni fog, ha

érkeznél.

Jönni fogsz,

tudom.

A lélek érzi,

s visszaköszön,

ajkainkon.

Végigsétál, a csillagokon,

a szemedben.

Ezt látom,

mint soha,

senkiében.

Ezért maradok,

ezért leszek.

Akkor és az,

aki várni fog.