A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2018. december 12., szerda
Marius Crowen Írói alkotásai: Örökké
Marius Crowen Írói alkotásai: Örökké: Szeretlek, légy bárki ma, és akárki holnap. Sebezz meg, akárhogy! Itt leszel, amikor kel a nap. Felszívom, Szemedből ...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Talán eddigi filmes cikkeim egyik legnehezebbje ez a megemlékezés. Ez az ember egy legenda volt, a szomorú, hogy egy reménytelen harc kell...
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Változó erők Ganasa szíve a torkában lüktetett. Sikítani szeretett volna, vagy csak zúzni, ami a kezei közé kerül, legyen az bárm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése