Édesanyám babonás volt. Ha az év nagy részében nem is, de szilveszterkor Fanta és Coca-cola is került a poharakba. Melléjük készítve a vodka, és a vörösbor is, egy-két üveg igazi magyar házipálinkával. Két nappal hamarabb sütött, és mindig ott mosolygott a sok pogácsa és keksztekercs legtöbbszőr zserbó kíséretében az asztalon, közvetlenül a nagy gondossággal kiválasztott és feldíszített karácsonyfa mellett. Az asztal másik felén a vendégváró szendvicsek sajtos illata csábította a betévedt idegent. Az újévi étel mindig a lencsefőzelék volt, az nem maradhatott el, és főételnek, bármi jöhetett, csak malacból legyen, ezt legtöbbszőr hurka -kolbász krumpli pürével jelentette, de nem egyszer volt, húsklopfolótól hangos a konyha, mert készült a ropogós rántott hús. Malacot kellett enni, mert az kitúrta a jövő év szerencséjét, a lencse meg vagyont hozott a házhoz. Na és persze ott volt anyám francia salátája, amibe még úgy magába is belefeledkezett az ember. A főzést mindig az év utolsó napjára hagytuk, mert csak estére kellett kicsinosítani magát az embernek. A ház meg már Szentestére is csillogott a tisztaságtól, mint Salamon „ ...” És ennek, bizony gyertyaszentelőig ki kellett tartania, legalább is a nagyjának, mert addig nagytakarítás szóba se jöhetett. Olyan este hat felé, aztán a ház népe is megvacsorázott és a nappaliba lévő asztalra a család nő tagjai, a vendégvárók egy részét felszolgálták. Kabarét néztünk immár szépen felöltözve legtöbbször. Akkoriban nem is nagyon volt mást nézni. Kártyáztunk, társasjátékoztunk, de szigorúan senki nem aludhatott éjfélig, és előre sem kívánhattunk egymásnak „Boldog Új Évet”, mert az vonzotta a balszerencsét. Felálltunk a Himnusznál, és tűzijátékot is csak a tévében néztünk. A falu csendes volt, még részegen se tántorgott senki az utcákon. Valahogy nem illett. A család feje, a „Férfi” felbontotta a Pezsgőt, ő mondta el az első év köszöntést közvetlenül koccintás előtt és mindenki ivott belőle, olyan öt éves kor fölött, csak úgy módjával. Ugyanis úgy gondolták, hogyha az új évre egy nő köszön rá először, az egész ház népére balszerencsét hoz. Ezek után, már az álmos gyerekek elmehettek aludni, egy külön szobába. Azután a felnőttek kinyitották a ház ajtaját, úgy várták az új évet köszöntőket. Általában csak azok nem járták a baráti házakat, ahol a kicsi gyermekeket nem tudták kire bízni. Az ajtón, mindig férfi látogató lépett be először, és ő köszöntötte a vendégváró családot, mert ha nő lépett be az új esztendővel először, megint csak nagyon rosszat hozott magával. Aztán a karácsonyfát körül ülve, a felnőttek megbeszélték a múlt és régi esztendőkön megtörtént legtöbbszőr mulatságos eseményeket. Jókedvűnek lenni kötelező volt, mint ahogy az édességet majszolgatni is, mert az hozta meg az új esztendőbe a szerelmet, és a jókedvet. Aztán pirkadatra már mindenki elkezdte a következő nap munkáját az otthonában, és elsején, mindig olyan cselekedeteket tett, amiket egész évben csinálni akart, mert úgy tartották, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz az egész év is. Az ok még igazi babonás szilveszterek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése